Dr. Kiss Dóra Bernadett
Az Európai Unió Bíróságának Törvényszéke a közelmúltban a narancs szín egy bizonyos árnyalatát (a Pantone 137 C) oltalmazó színvédjegyet törölte a védjegylajstromból. Nem kifejezetten divat, de a LVMH csoport luxusmárkáinak egyik ismert termékét érinti a döntés.
Egyik
előző írásunkban mutattuk be a Bernard Arnault által tulajdonolt
LVMH vállalatcsoport felívelésének történetét, kifejezett fókusszal a divatházakra. Nem kevésbé érdekes a milliárdos érdekeltségébe tartozó italgyártók működése sem. Ezt igazolja az alábbi jogeset is.
ELŐZMÉNYEK
Az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatala (EUIPO) előtt folytatott hosszas érvelést követően 2007-ben európai uniós védjegyoltalomban részesült a narancssárga szín egy konkrét árnyalata pezsgőkkel kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint az elegancia és a minőség szimbólumaként megismert, 1772-ben alapított, jelenleg az LVMH tulajdonában lévő Veuve Clicquot pezsgőgyár által készített pezsgő.
000747949 lajstromszámú törlés alatt álló EU-s védjegy
A Lidl szupermarketlánc azonban nem barátkozott meg azzal, hogy az említett árnyalatot csak a Veuve Clicquot pezsgőkkel kapcsolatban használhatják. Így 2015-ben védjegytörlési kérelmet nyújtott be az említett színvédjeggyel szemben, többek között arra hivatkozva, hogy a színvédjegy nem rendelkezik a védjegylajstromozáshoz szükséges megkülönböztető képességgel. A törlési eljárásban az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa nem adott igazat a Lidl-nek és a törlési kérelmet elutasította, mivel úgy találta, hogy a színmegjelölés használat révén ténylegesen megszerezte a védjegyoltalomhoz szükséges megkülönböztető képességet.
A döntéssel szemben a Lidl a Törvényszéknél fellebbezést nyújtott be. A fellebbezésben a Lidl többek között vitatta a színmegjelölés használat révén megszerzett megkülönböztető képességének az alátámasztására benyújtott bizonyítékokat.
Mi is az a színvédjegy?
A színvédjegy a klasszikus, ábrás vagy szóvédjegyhez képest nem egy hagyományos árujelző, mivel a szín egy konkrét termék díszítőeleme, tulajdonsága. Emiatt pedig ab ovo leíró jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a védjeggyel oltalmazni kívánt árukra vagy szolgáltatásokra nézve. Emiatt egy színmegjelölés esetében a bejelentőnek azt kell tudnia bizonyítania, hogy a konkrét szín rendelkezik egy másodlagos jelentéssel, ami alapján a releváns fogyasztói kör az adott árut vagy szolgáltatást a védjegybejelentőhöz kapcsolja, ezáltal pedig képes megkülönböztetni azt mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Ahhoz, hogy a másodlagos jelentést a bejelentő sikeresen bizonyítsa, a védjegybejelentés tárgyát képező konkrét színt intenzíven, védjegyszerűen, a megkülönböztető képesség megszerzésére alkalmas módon kell használnia.
A DÖNTÉS
A Törvényszék nem értett egyet az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának döntésével, és helyt adott a Lidl fellebbezésének. Döntésében kiemelte, hogy a használat révén megszerzett megkülönböztető képességet minden olyan tagállamban bizonyítani kell, ahol a színmegjelölésnek nincs eredendő megkülönböztető képessége. Jelen esetben ez pedig az egész EU-ra vonatkozik. A Törvényszék kiemelte, hogy a fogyasztók előtti ismertség alátámasztására elsődleges/közvetlen bizonyítékokra van szükség. Ez elsősorban felméréseket, piackutatásokat, valamint szakmai testületek nyilatkozatait, illetve iparági tanulmányokat jelent. A Törvényszék a forgalomra, értékesítési adatokra és piaci részesedésekre vonatkozó információkat mint másodlagos bizonyítékokat, elsődleges bizonyítékok híján nem tartotta elegendőnek. A Törvényszék szerint a másodlagos bizonyítékokból nem derül ki, hogy az érintett fogyasztói kör az említett színt valóban képes-e kereskedelmi eredetre utaló jelzésként érzékelni.
TANULSÁG
Az eset fontos tanulsággal szolgál a márkák számára, hangsúlyozva a nem hagyományos védjegyek, úgymint a színek, formák vagy hangok védjegyként történő lajstromozásának a kihívásait. A márkáknak nemcsak a megjelölés-használatot és a védjegybejelentési stratégiát kell alaposan megtervezniük, hanem arra is fel kell készülniük, hogy a fogyasztói észlelésre vonatkozóan meggyőző bizonyítékokat tudjanak a használat révén szerzett megkülönböztető képesség igazolására beszerezni.
A nehézségek túlmutatnak a feltörekvő, kisebb márkákon; még világmárkák számára is kihívást jelent olykor a megkülönböztető képesség megfelelő bizonyítása. Az olyan sikertörténetek azonban, mint a
Guerlain rúzscsomagolásának és az
Absolut vodka palackformájának lajstromozása, azt mutatják, hogy a nem hagyományos megjelölések védjegykénti lajstromozása, bár kihívást jelent, mégsem lehetetlen. Az EU egészére kiterjedő megkülönböztető képességet bizonyítani nem tudó márkák számára pedig a nemzeti szintű védjegyek jelenthetnek járható utat.
____
