„Szeretem, hogy ilyen tökéletlen. Szeretem, hogy nincs úgy elszegve, takkra pontosan, de szerintem jól áll neki.”
„A legújabb kedvenceim a selyembatisztból – selyem és pamut keverékéből – készült nagy sálak, amelyek a látszat ellenére nagyon melegek.”
Sára odafigyel arra, hogy az alapanyag honnan kerül hozzá. „Amennyire lehet – mert ez nagyon nehéz dolog – Magyarországról, de legalábbis Európából kerülnek hozzám az anyagok, hogy ne utaztassuk Kínából vagy más távoli országokból, ha nem muszáj.”
Ahhoz persze még jó néhány nullát rá kellene írni az árcédulára, ha mindent 100 százalékosan természetes, öko, bio alapanyagokból szeretne elkészíteni. Tervezőként neki is kompromisszumokat kellett kötnie: a lényeg, hogy minél átláthatóbb legyen a márkája.
„Kambodzsában a vágyott gazdagság és a realitás közötti szakadék egészen elképesztő”
Ha már a távoli országokról beszélünk, arra kérem, utazzunk vissza tíz évet a múltba, Kambodzsába, ahol önkéntesként egy oktatási projektben vett részt. Sziemreap városához közel tanította varrni a fiatal nőket a rizsföldek között álló, nyitott oldalú pajtában, a lábbal hajtós varrógépeken.
„Nehéz téma a harmadik világra irányuló fejlesztési projektek kérdése. Bennem is nagy konfliktust okozott, miután végeztünk a programmal. Úgy éreztem, addig oké, hogy megmutattunk nekik egy másik világnézetet, lehetőségeket arra, hogy előrébb juthassanak. De utána eljöttünk onnan, ahol nincs kiépített válaszrendszer a helyi problémákra.
Azt tapasztaltuk, hogy mindenki, aki elvégezte a tanfolyamot, utána jobb lehetőséghez jutott, de azért ez még mindig nem az a szint, hogy gyökeresen megváltozott az életük.
Nekem nehéz volt feldolgozni, hogy akkor most jót csinál ezzel az ember, vagy sem."
Sára arról is mesél, mennyire sokat hozzátett Kambodzsa ahhoz, hogy megtanulja az elengedést, amely a jelenlegi hozzáállására annyira jellemző. Egy példa: amikor a megrendelő 50 kék neszesszert kért, és kapott helyette 13 sárgát, akkor a helyiek nem értették, mi ezzel a baj. Sok ehhez hasonló, bosszúságot okozó, frusztráló helyzettel találkozott Kambodzsában, majd megtanulta elengedni a dolgokat.
A kontrasztok – a többi harmadik világban található országhoz hasonlóan – Kambodzsában is hatalmasak. Vidéken egy dollár volt egy család napi keresete akkoriban. Ez azt jelentette, hogy amit csak tudtak a földekről, a fákról, a környező tavakból és folyókból szereztek be.
„Amikor a fővárosban jártunk, azt láttuk, hogy menő telefonnal a fülükön, robogóval vagy autóval közlekednek a helyiek. A vágyott gazdagság és a realitás közötti szakadék egészen elképesztő. Az, hogy iPhone-t szeretnének, nem egy természetes igény – az ott élők túlságosan is a Nyugatra fókuszálnak.”
„Több rálátást szerettem volna arra, hol készült, hogyan készült az, amivel dolgozom”
Bár a fast fashion márkák többsége varratott, vagy még varrat Kambodzsában, Sára nem ott, hanem a hazatérése után néhány évvel már Magyarországon kezdett el jobban odafigyelni arra, hogy az alapanyagok honnan származnak.
„Volt egy ékszermárkám, amihez sok fém alapanyagot és fonalat használtam. A fémek jellemzően besárgultak, elfáradtak, a fonalakról pedig nem tudtam, honnan jönnek, milyen festékkel festették őket. Kiábrándító volt. Több rálátást szerettem volna arra, hol készült, hogyan készült az, amivel dolgozom.”
A mostani ékszerei már csak ritkán tartalmaznak fém alkatrészeket, egészen más módon készíti őket.
„Amikor rátaláltam a növényi festésre, az egyfajta megérkezés-élmény volt a számomra. Leginkább a növények érdekelnek a világban, és azoknak a mindenféle aspektusai. Vegyesen dolgozom szárított és friss növényekkel, és nagyon sok mindent le is fagyasztok, ami egy jó technika arra, hogy megőrizzem őket.
Szóval a mélyhűtőm inkább festőnövényekkel van tele, mint mással."
Sára azt meséli, hogy amit nyáron nem használ fel, azt elteszi őszre vagy télre, és ez a folyamat egy kicsit visszahozza a régi idők ritmusát. Rácsodálkozom arra, hogy ezt a lassulást, elengedést hogyan lehet egy márka élén véghezvinni a 21. században, főleg, ha nemcsak a tervezés, a növények festése a feladat, hanem a márka menedzselése, a közönséggel való kapcsolattartás, a vásározás – és még ki tudja, mi minden.
„Én ezt sokkal kisebben csinálom, mint ahogy sokan gondolják, nem százliteres üstökkel dolgozom. Viszont pont ezáltal lesz ilyen energiájú a termék, hogy egyesével készül, hogy abban az egy darabban ott van az a mozdulat, az a többórányi munka. És igen, jelen van a sürgetés, amit a világból az ember megtapasztal, hogy jó lenne viszonteladókkal dolgozni, de közben tudom, hogy nem is vágyom erre, és a technika sem igazán alkalmas a nagyobb szériás termelésre.”
Eszembe jutott, hogy egy-két ruhadarabot szívesen befestenék otthon is. Ha a cikket olvasva nektek is kedvetek támadt kipróbálni, milyen színt ad a cékla, a lilakáposzta vagy a sárgarépa zöldje, akkor előbb nézzétek meg, miből is készült az a ruha, amit a festőlébe dobnátok.
A festőlé csak a 100%-os természetes szálakat fogja be igazán, mint amilyen a pamut vagy a len is. A mesterséges anyagok közül egyedül a viszkóz az, amivel dolgozhattok. Ahhoz, hogy tartósak legyenek a színek, különböző pácolási eljárásokkal segíthettek rá a folyamatra.
Sárával egyetértünk abban is, hogy nem is biztosan nagy baj, ha egy ruhadarabnak kopik a színe – a használat során mindegyiknek kopik valamennyire –, hiszen bármikor újra lehet őket festeni.
Persze a sötétkékből soha nem lesz babarózsaszín, de egy fakó kékből bármikor lehet lila vagy zöld.
„Hosszú folyamat, mire megismered a növényeket, összebarátkozol velük, kitanulod azt, hogy melyik mit szeret, melyik számára mi a legideálisabb bánásmód. A kurkuma például hiába ad olyan sárgát, hogy megőrülsz, és a kezedet megfogja egy hétig, ha textilt festesz vele, az a szín nem lesz hosszú életű.”
„A festőbuzért nagyon szeretem, meleg, csokis föld illata van. Tud barackos rózsaszínt adni, de el lehet vinni rózsaszínbe, pinkbe és még téglavörösbe is.”
„Ezeket a sárgarépa zöldjével festettem.”
„A tavalyi év színmintáit kezdtem összedolgozni, amelyekből falidíszek lesznek. Nagyon nehezemre esik ez a precíziós munka, de kézzel varrni nagyon jó női tevékenység, szeretem csinálni.”
„Igen, ez elég kozmikusra sikeredett.”
„Érdekes, hogy a lila Magyarországon szinte mindenből azonnal elmegy, de a bécsi vásárokon a lila az utolsó, inkább a kékes és zöldes árnyalatokat kedvelték.”
„Ennek a festése a japán shibori technikával készült. Azt tapasztaltam, hogy a magyar közönség bevállalja, ha egy felső kissé áttetsző, de Ausztriában kevésbé voltak rá vevők.”
„A legújabb kedvenceim a selyembatisztból – selyem és pamut keverékéből – készült nagy sálak, amelyek a látszat ellenére nagyon melegek.”
Tudatosság a hétköznapokban is
Ha egy tervezőnek ennyire fontos, honnan jönnek a ruhák, amelyeket visel, valószínűleg az életmódja is tükrözi a tudatosságot, a felelősséget. Sára keveset vásárol és elsősorban saját készítésű ruhákat visel, emellett nagy kedvence a Humana Vintage Butik (1052 Budapest, Károly körút 8.), ahol nagyon különleges darabokat lehet beszerezni.
„Emellett zöldítem a háztartásunkat, magam készítem a szépségápolási cuccaimat, nagyon izgat most az aromaterápia is. Rendszeresen járok a piacra, ahol a virágos nénikkel rendszeresen bandázom. Otthon figyelünk az áram- és vízfogyasztásra, takarékos izzó ég nálunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, és úgy általában tudatosan vásárolunk, inkább papír csomagolású dolgokat, mint műanyagot, stb.
Ezekhez lehet, hogy több mozdulat kell, több odafigyelés, ami biztosan sok embernek megnehezíti a dolgot, de például érdemes egyszer megszámolni, mennyi kemikáliával vesszük körbe magunkat. Az eredmény tényleg sokkoló.”
