Egy díjátadó gálán találkoztunk először. Mészáros Lúcia még egyetemre járt, divattervezőnek tanult, de illusztrátorként már akkor nevet épített magának.
A legnagyobb divatmagazinok dolgoztak vele.
Azóta befejezte az egyetemet, vizsgakollekciója a Dior divatház munkáival vetekedett, a mesterdiploma munkája pedig nemzetközi tervezői díjat nyert és ott volt a járvány előtti utolsó, hazai bemutatókon is.
Lúcia jelenleg illusztrátori munkájára koncentrál, illetve újabban tanít is. Kivételes elhivatottsággal és rendkívül tudatosan áll bele a feladatokba. Húszévesen már Ázsiában élt és dolgozott, pár éve bekerült a Forbes 30 alatti sikeres fiatal listájára, és a Metropolitan Egyetem egyik nagyköveteként az ő arcával volt teleplakátolva minden nagyobb város.
Kíváncsi voltam, honnan ez a céltudatosság.
„Anyukámmal már óvodásként közöltem: divattervező leszek. Aztán, amikor a tizedik szülinapomon repülőjegyet ígért a tizennyolcadikra, kijelentettem: Anya, én addigra híres leszek, lesz saját pénzem repjegyre.”- kezdi a gyerekkori emlékek felidézését.
Rajztehetségét szülei korán felismerték és a legjobb tanárokhoz járatták. Miközben kortársai hétvégén buliztak, Lúcia akkor is gyakorolt, minden rajzpályázatra legalább három anyagot készített. Negyedikesként már a műszaki felvételire készülők anyagát is könnyedén lerajzolta.
A gyerekkori célokat is hamar elérte, 16 évesen repült először, és 18 éves korára megyei szinten híres lett mint modell. Amit egy önbizalom-növelő, kislány programként kezdett el, szintén tudatosan épített a céljaiba.
„Itt, Bonyhádon volt egy tánccsoport, akik indítottak egy modelltanfolyamot. Nem volt ez több, mint egy kellemes és hasznos időtöltés kislányoknak. A szüleim úgy gondolhatták, jót tehet hasonló adottságú és érdeklődési emberekkel egy közösségben lenni. Igazuk lett, jól éreztem magam. Itt nem bántottak azzal, hogy »milyen vékonyak« vagyunk. Miközben sminkelni és öltözködni tanultunk, egyre jobban megismertük, elfogadtuk és megszerettük a külsőnk is, ami nagyon sokat hozzátesz egy kislány önértékeléséhez.”
Lúcia elhivatottsága ebből a közegből is hamar kitűnt. Leszerződtette egy ügynökség, így jutott el Olaszországba, majd érettségi után Ázsiába. Indonéziában, Jakartában élt fél évig, járt Szingapúrban és dolgozott Balin is.
Nem a modellkarrier vonzotta, sokkal inkább egy fejlődési lehetőségnek és szakmai ugródeszkának tekintette a divattervezés felé vezető úton.
„Érettségi után azonnal felvettek a divattervező szakra, de én úgy éreztem, sokkal minőségibb munkát tudok majd letenni, ha most még nem kezdem el. Éltem a modellkedésből adódó utazás lehetőségével és halasztottam három évet. Jól döntöttem. Az a három év nagyon sokat tanított. Mindenkinek azt szoktam mondani, aki érettségikor még nem tudja, hogyan tovább, csak azért ne menjen egyetemre, mert egyetemre »kell« menni. Kezdjen el dolgozni, ha teheti, utazzon külföldre és tapasztalja meg azt, milyen egy másik országban boldogulni. Közben ráébred majd olyan dolgokra, mi hiányzik, vagy mi az, ami inkább tetszik. Miközben az ember egyedül van egy idegen kultúrában, megtanul értékelni olyan dolgokat is, amit addig természetesnek vett. Kivételes személyiségfejlődési lehetőség ez, amit mindenkinek jó lenne megtapasztalnia. Ad egy szélesebb látókört és önállóságra nevel.”
Lúcia tudatosan helyezte bele magát olyan helyzetekbe, ahol a komfortzónáját feszegette. Az akkoriban még dadogó lánynak idegen kultúrákban idegen nyelveken kellett megszólalnia. A külföldön töltött évek egyrészt nyitottabbá és bátrabbá tették, másrészt modellként belülről, a szakma másik oldaláról láthatta azokat a munkafolyamatokat, amikre később, az egyetemi évek alatt és divattervezőként is támaszkodhatott.
„A modellkedés jó ugródeszka és szakmai gyakorlat volt arra is, valóban ezt szeretném-e csinálni.”
Úgy tért vissza az egyetemre, hogy még biztosabban tudta, ez az ő világa. Elhivatottságának és a nemzetközi szakmai tapasztalatoknak köszönhetően első pillanattól kitűnt az évfolyamtársai közül. Munkái prezentálásakor mindig profi modellel, sminkessel és fotóssal dolgozott; mérnöki igényű rajztudására alapozva évfolyama legjobb szabásza lett.
Az országos hírnevet a rajzai hozták el számára, miután
Illuxtratgirl néven saját Instagram profilt hozott létre erre a célra.
„Áprilisban kezdtem el a rajzaimat postolni és májusban már hívtak a legnagyobb hazai divatmagazinok, hogy szeretnének munkát adni.”
Lúcia jó érzékkel választotta ki azt, amiben szenvedélyét és hivatását úgy kombinálhatta, hogy közben divattervezői karrierjének is alapot adott. Külföldi magazinokban már korábban beindult a divatillusztrációk trendje, és ő pont akkor indította el, mire Magyarországra is elért a híre.
Nagy hálával mesél Mihálkovics Edináról, aki az egyetemen nemcsak a rajztanára volt, a szakmai trükkök mellett az életre is felkészítette.
„Ő volt a második anyukám. Soha nem éreztette velem, hogy vetélytársak lennénk, pedig tulajdonképpen tőle vettem el a munkát, ahogy egyre ismertebb lettem. Háromgyerekes édesanyaként kifejezetten biztatott, hogy most álljak bele, ahogy csak bírok, mert ha majd nekem is lesz családom, már nem biztos, hogy lesz erre kapacitásom."
Lúcia első kollekciójával hatalmasat dobbantott. A rajzot a ruhatervezéssel egészen egyedi módon ötvöző fiatal tervező olyan áttetsző esőkabáttal lépett ki a piacra, amivel pár nappal később a luxus divatház, a DIOR. Szinte már boszorkányos módon ráérzett egy olyan trendre, amin hónapokon át kísérletezett.
Ugyanebben a kollekcióban mutatta be egyedi, 3D ceruzás rajztechnikával készített ruhadarabjait, amikről a MOMÉ-n egy másik diák dolgozatot írt, miközben még Lúcia maga is egyetemre járt.
A járványhelyzet kitörésekor a kollekciók tervezését későbbre tette és még jobban fókuszált a rajzolásra.
„Mivel a kijárási korlátozások alatt az újságok nem tudtak fotózni, még nagyobb lett a kereslet a divatillusztrációkra. A megrendelések kiszolgálása mellett elkészítettem az első színezőmet. Ez engem is töltött, de témát és inspirációt adtam vele másoknak is.”
A fő állásban jelenleg az Alexandra Kiadócsoportnak dolgozó illusztrátor azóta több saját színezőt is kiadott, hosszú távú terve pedig egy önálló gyerekkönyv, valószínűleg már édesanyaként.
Fiatal házasként jelenleg Pécsen él és legfrissebb szerelme a tanítás. Az interjúra is Lakatos Márk nyári divattáborából érkezik, ahol különböző korú gyerekeknek és fiataloknak tartott rajzos foglalkozásokat.
„Nagyon szeretek tanítani. Jó érzés látni az arcokon a rajongást, a felismeréseket és a sikerélményeket. Én is ilyen kislány lehettem. Szerettem mindig felnézni valakire azért, amit csinált. Bízom benne, hogy 20 év múlva az én tanítványaim is elmondják majd egy interjúban, hogy milyen sokat jelentett nekik az, amit tőlem kaptak és tanultak.”
___________
