Amikor a divat, ill. a textilipar a környezetszennyezés egyik markáns tényezője és világszerte sokan pont azon dolgoznak, hogy a tömeggyártás és a fast fashion helyett a hazai (legyen az bárhol is) tervezők termékeit népszerűsítsék, a magasabb árak miatt akár a kölcsönzés lehetőségét is megteremtve a hétköznapi (úgy értem nem celeb) emberek számára is, ilyen kijelentést tenni nemcsak szakmaiatlan, hanem hatásvadász demagóg is.
A véleménnyel vitatkozni nem akarok, hisz annak a lényege pont az, hogy
vélemény; a téma viszont nagyon jó apropót adott arra, hogy a ruhaipar és a környezetszennyezés kapcsolatáról, a tudatos vásárlás és öltözködés lehetőségeiről ezúttal
ne csak a személyes blogon, hanem
itt is újra szóljak pár szót.
És akkor még nem esett szó a több mint 8.000 különböző kemikália alkalmazásáról, mely az anyagok előállításához szükséges, ill. a nagy, fast fashion márkák által igénybe vett tömeggyártás embertelen körülményeiről és a több mérföldes oda-vissza szállítás környezetkárosító hatásairól.
Nem mondom, hogy a vásárlás vagy a tulajdonlás ördögtől való dolog, de a túlfogyasztás, a felesleges darabok halmozása és a minden egyes alkalomra új, százezer forintos estélyi ruha vásárlása egy olyan úri luxus, amit, legyen az ember akármilyen híresség, celeb, sztár stb., nem a saját pénztárcája, hanem a föld védelme érdekében sem engedhet meg magának.
Ahogy a bevezetőben is írtam, a kölcsönzésnek egyre növekvő kultúrája van világszerte, és most nemcsak a vörös szőnyeges felvonulásokra gondolok, hanem azokra a vállalkozásokra is, melyek a szűkösebb pénztárcájú emberek számára is lehetővé teszik, hogy magasabb minőségű, tervezői, hazai márkát kölcsönözhessenek és viselhessenek. A menyasszonyi, szalagavatós és egyéb alkalmi ruhákkal ez tökéletesen működik évtizedek óta.
Az még egy külön cikket érdemelne, hogy milyen reklámértéke lehet az olyan megjelenésnek, amikor egy sokak által kedvelt híresség hangot ad annak, hogy milyen márkát választott. Üzlet, amire persze lehet nemet mondani.
A Földet amúgy megmenteni nem „kell”, mert - ahogy biológus öcsém már többször levezette számomra – az élet utat fog találni magának a szeméthegyen és betonrengetegen át is, de hogy mi, emberek akkor még ott leszünk-e, az kétséges. Főleg ha elismert és sokak által követett emberek év végén is a köszönet és a pozitív gondolatok helyett egyszerre sértik meg a „csórókat” és a „celebeket”, egymás ellen hangolva mindenkit, amikor a rosszindulatú nyilatkozatok a saját fajunk elleni támadásnak, a környezet átvitt és szó szerinti értelmében vett szennyezésének a legveszélyesebb eszközei.
Ahogy egy nyári rádió interjúmban nyilatkoztam, az egész világot megmenteni egy ember nem tudja, de a saját közvetlen környezetünkben mindig a jóra törekedve sokat tehetünk.
___________
Képek forrása:
2. By rijans - Flickr: Dhaka Savar Building Collapse, CC BY-SA 2.0,
