Egy mondatban lehetetlen összefogni, milyen érdemek és mérföldkövek szegélyezik Juhász Anna szakmai életútját. Irodalmár, kulturális menedzser, műsorvezető, irodalmi évadok és könyvek szerkesztője, kreatív producer, olvasásnépszerűsítő, könyvvásárok szervezője, irodalmi sorozatok, kávéházi estek és irodalmi szalonok alapító-szervezője, az Anna-bál háziasszonya; tovább is van, nem sorolom. Elkötelezett munkájának köszönhetően ezeket egyre többen tudják róla.

"Inspiráló nők" sorozatunkban most egy kevésbé bemutatott oldaláról kérdeztük, hogy a divat optikáján keresztül mutassuk be szenvedélyes kapcsolatát az irodalommal és a ruháival, melyekben – nem meglepő módon – szintén eposzi távlatokat lát.

"...Azt keresem, akivel vagy amivel közös történetem van..."

Ismeretes rólad, hogy szereted a hazai ruhatervezők kreációit. Nőként vagy művészként érzel nagyobb kapcsolódást ehhez a formai világhoz?
A stílus, az öltözék az életünk része, önreprezentációnk fontos eleme. Gyermekkorom óta fontos számomra az öltözék – mintám édesanyám és nagymamám volt, akik ruháit gyakran magamra vettem és csodáltam. Sokszor butikosat játszottunk a testvéremmel és a barátaimmal a gyerekszobában, majd korán kialakult a saját stílus megteremtése. A kulcs mindig az volt, hogy legyen egyedi - volt, hogy Papám egykori nadrágjait varrtuk át nekem –, és kifejezze a bensőmet: a művészethez kapcsolódást. Felnőttként ugyanez vezet: azt keresem, akivel vagy amivel közös történetem van, így a hazai tervezőkkel különösen fontos a kapcsolatom.

Van, amikor a forma fontos része az irodalomnak? Mit kepviselhet egy irodalmi mű, egy vers szokatlan formája?
Az irodalom a nyelvről szól, miközben sokszor a történetet keressük. De tudjuk: a történet is akkor érint meg minket leginkább, ha megértjük, ha azonosságot érzünk, ha elér hozzánk – megszólít minket a forma, a nyelv. Ha kifejezetten a képverseket nézzük, csoda, amit Nagy Lászlótól, Tandori Dezsőtől, Kassák Lajostól vallomásként olvashatunk. Én szeretem Petri, Pilinszky, Nemes Nagy tényszerű, sűrített, sokszor kopogós stílusát, de egy olyan XX. századi nyelvteremtő költő lánya vagyok, aki az époszairól, a hosszúverseiről ismert. Ha ruhában keresek párhuzamot,

a végnélküli, hosszú selyemruhák képviselik a végnélküliséget, a mindig-folytatás lehetőségét számomra.

Ha egy tulajdonságodat kellene megnevezned, amely a divathoz kapcsolódik, mi lenne az?
Nőies.

Mennyire tartod a kultúra részének a divatot? Fontos?
A divat, a stílus, az öltözék a kultúra igen fontos része, ami kifejezi egy társadalom, egy kor, egy világ helyzetét, milyenségét. Alakította a történelmet, befolyásolta a döntéseket és egyéni szinten is érzem jelentőségét. Mikor pl. a Frici & Aranka filmet forgattuk Karinthy Frigyes és felesége, Böhm Aranka kapcsolatát bemutatva, izgalmas volt a kutatómunka és a hazai és külföldi ruharaktárak, kelléktárak felkutatása Pallós Nelli kolléganőmmel, hogy a megfelelő öltözékeket megtaláljuk a századfordulót megidézve. A színészek elmondták, akkor történt lelkükben az igazi átalakulás és megérkezés a filmbe, amikor felvették a ruhákat. Gyönyörű tapasztalás volt – de a hétköznapi életben is így vagyunk:

kifejezzük magunkat azzal, amit a bőrünkön viselünk, és ez befolyásolja életünket, döntéseinket, hangulatunkat.

Véleményed szerint a magyar emberek divatosak? Illetve látod jeleit egy jellegzetes magyar divatnak?
Fontos hangsúlyt fektetni arra, hogy önmagunk reprezentációja, egy öltözék megtalálása nem valami extra kívánalom, luxus. Időt kell találni, és az életünkhöz megfelelő darabokat beszerezni – de ez nem pénzkérdés, hanem annak az igénynek a kiépítése, hogy

külsőnk és belsőnk legyen egységben, harmóniában, valami weöresi teljesség felé haladhassunk így.

Melyik ország öltözködési stílusát érzed a legközelebb a sajátodéhoz? Hogy jellemeznéd azt a stílust?
Egyértelműen az olasz stílust kedvelem és képviselem. Gyermekkoromban egy divatlap járt hozzánk, a Gioia. Kivágtam a képeket, egy saját füzetben gyűjtöttem, ami tetszett, és elképzeltem, hogyha felnövök, miképp fogok öltözködni. Ahogy már említettem, Édesanyám is mindig inspirált, majd az olaszországi évek egyetemistaként végleg meghatározták: a nőies, sokszor egyszínű, de alakot követő, elegáns, de légies ruhákat kedvelem. Ma már külön szobám van a ruháimnak, ahová a kislányom, Mimi gyakran beszökik, és ma már ő veszi magára az én dolgaimat. Nagyon megható ezt látni.

Szeretsz konzekvens módon a saját stílusodon belül mozogni, vagy kísérletezőnek tartod magad?
Van egy nagyon jól körülhatárolható stílusom: nyáron a könnyed, hosszú ruhák, télen a csizma és rövid szoknya. Garbó, lehetőleg fekete, nyáron sok fehér.

Zoób Kati, a Katti Zoób tervezője régóta mellettem van és alakíja a gardróbomat: klasszikus de kísérletező, bátor darabokat köszönhetek neki, emellett az anyai támogatást, a beszélgetéseket, a stílusom erősítését.

Az Anna-báli ruháimat minden évben Kati biztosítja, alig várom, hogy az idei ruhámat láthassam. Varga Viki tervező barátnőm pedig megtanított a színek felfedezésére. Amióta vele együtt gondolkodunk, számos lila, kék, fukszia, zöld ruhám van. Van, hogy sima póló-farmer napom van, de legtöbbször szoknyában vagyok. A férfiasabb, uniszex darabok távol állnak tőlem, még várat magára a bő nadrágok és pulóverek világa.

Coco Chanel mondta: „Mielőtt kilépsz a házból, nézz a tükörbe és vegyél le egy kiegészítőt.” Rám ez nagyon nagy hatással volt; én nagyjából a liftig jutok el egy fülbevalóval. Neked mi a kiegészítők viselésének az aranymetszése?
Én pont az ellenkezője vagyok ennek a gondolatnak, persze értem, amiről Chanel beszél. A gyűrűim mindig rajtam vannak, számszerint hat. Óra, több karkötő, nyaklánc, fülbevaló. Szeretem az ékszereket, a művészi Freywille karkötőket egy-egy képzőművész alkotásával, a látványos fülbevalókat, és a családomtól örökölt antik darabokat keverni – azt hiszem, e téren is eklektikus vagyok. A színpadon jól is mutat a megfelelően eltalált ékszer jelenléte.

Milyen saját szabályokat állítottál fel magadnak az öltözködést illetően?
A legfontosabb, hogy jól érezzem magam aznap, amikor elindulok. Reggel döntök, nem előre tervezek semmit, és nálam fontos, hogy akár estig rendben legyek, tárgyalásra, fellépésre is el tudjak menni egy ruhában, tehát átlagban elegánsabb, különlegesebb darabokban töltöm a napjaimat.

El szoktál gondolkodni azon, egy adott nap mit miért viselsz? Ha igen, megfigyeltél ebben tendenciákat?
Mivel reggel döntök, az ébredés és az aznapi teendők meghatározóak: hosszú vagy rövidebb nap, könnyű program vagy több fellépés lesz-e. Vezetek-e városi sétát, többet vagyok Mimivel gyerekprogramon, sokat utazom, autóban, gyalog közlekedem, irodalomórán, esti klubesten leszek – tehát minden befolyásol, de közben azért nem arról vagyok híres, hogy a praktikum dönt nálam. Amelyik ruhámba reggel beleszeretek, azt veszem fel, és kész.

Ha kell, magassarkúban mászom meg a hegyeket is.

Ha ma valaki azt mondaná neked, hogy holnaptól nem lehetsz többé irodalmár, és nincs apelláta, mihez kezdenél? Mi történne másnap?
Mivel a saját utamat járom, más nem dönthet róla. Sokat dolgoztam azért, hogy a szenvedélyemnek élhessek és átadjam másoknak is az irdalom szeretetét. Lassan húsz éve építkezem ezen a téren, úgyhogy nincs B opció,

az irodalom az életem.