.
Klausz Annavirággal egy stylist verseny backstage-ében találkoztunk először. Joghallgatóként, kvázi hobbiból pályázott, de megnyerte a kiírást. Ennek apropóján forgattam vele egy interjút, majd adtam neki egy névjegyet, hogy keressen meg. Stylist gyakornokként gondolkodtam benne, de aztán rávettem, hogy legyen első fotózásaink modellje is.
Hogyan jött az életedbe a divat szeretete?
Nálam ez volt az alapbeállítás. Anyukám az a típusú nő, aki kiskosztümben és teljes sminkben megy le a trafikba is. Egészen kicsi korom óta lestem el a trükkjeit. Plusz a nagymamám varrónő, így az is teljesen egyértelmű volt mindig, ha mi megálmodunk egy ruhát, ő megcsinálja nekünk. És még egy plusz, hogy ugyanennél a nagymamámnál szoktunk összejönni heten, lányok. Nagymamám, anyukám, én és a húgom, anyukám húga és két lánya. Mind a hetünknek teljesen más stílusa van, de mind a heten adunk magunkra, szeretjük (és nem félünk) az öltözködéssel (is) kifejezni magunkat. Nálunk a karácsonyi vacsora egy komplett divatbemutató.
Joghallgatóként találkoztál az asalon.hu-val és többször voltál a divatportál Outfit ajánlóinak a modellje. Hogyan kezdődött a modellkedés?
Mary-vel (
Vanyovszki Mária - a főszerk.) a Corset nevű divatpályázat stylist kategória első díjának elnyerése utáni interjún találkoztunk. Majd az interjú után egy kötetlen kávézáson rájöttünk, hogy mennyire egy rugóra jár az agyunk. Ebből született az outfit fotózások ötlete és a többi közös munka.
Melyik volt a kedvenc fotózásod?
A kedvenc fotózásom a
Hamupipőke emigrál című fotózás volt. Egy kötetlen, jó hangulatú, nyári ad hoc fotózás volt, ahol egy párhuzamos univerzumban éreztem magam. A helyszínünk ugyanis a
Népliget buszpályaudvar barátságtalan szürkesége, ahol én vidéki lány lévén, számtalanszor megfordulva általában nem a dizájner összeállításban pózoló modellt, hanem a poros utazót alakítottam. Így nagy élmény volt a feje tetejére állítani a világot egy kicsit. Plusz azt a fotózást az Angliából való első hazalátogatásom alkalmával szerveztük, miután kiköltöztem.. Így jól reflektált a belső érzéseimre az
Emigráló Hamupipőke szerep.
Volt kedvenc öltözék?
A kedvenc összeállításom a
legeslegelső volt. A buggyos újú, púderrózsaszín, hortenzia printes
Je suis Belle selyem ruha, Hidasi Zsófi levendula kék hullám bőrtáskával, púderrózsaszín hasított bőr motoros dzsekivel és cseresznyeszín magassarkú papucs szandállal, napszemüveggel. Fotózás a Erzsébet hídnál...
Akkor volt rajtam először dizájner ruha... Egy valóra vált álom volt... És az az összeállítás volt, ami leginkább én voltam. Utána már mindenféle témákat találtunk ki a fotózásoknak, ami nagyon nagyon izgalmas és mókás volt. Imádtam! De ott az első fotózáson, még nem volt nagy “theme”.. csak annyi, hogy: „Ki vagy te Annavirág?”
Fotó: Ary László
Van kedvenc történeted a fotózásokról, amit szívesen megosztanál másokkal?
Mindegyik fotózás egy-egy kedvenc történet! De ha valamit nagyon ki kéne emelni, akkor az egyik, amikor a
Nemzeti Színházban kaptunk lehetőséget a fotózásra, a másik pedig mikor Niki
(Nerpel Nikoletta, a fotós) a kiköltözésem előtti utolsó,
power women témájú fotózáson, a farkasordító januári hidegben az aszfalton feküdt, hogy
“meglegyen a beállítás”!
Fotó: Nerpel Nikoletta
Mit szeretsz jobban, ha instruálnak, hogyan pózolj, mozogj, vagy ha magadtól állhatsz be?
Kell az instruálás feltétlenül! A közhiedelemmel ellentétben a szupermodellek sem azért néznek ki jól a fotókon, mert minden porcikájuk tökéletes minden szögből, minden fényben, hanem azért mert hosszú évek folyamatos, napi 12+ órás fotózásai során kitapasztalták, hogy amit ők belülről éreznek, az hogy néz ki két dimenzióban a fotón, az aktuális fényviszonyoknak megfelelően. Gyakorlat nélkül ezt szinte lehetetlen elsajátítani. Esetleg, ha az ember tükörteremben táncol napi szinten, de az sem ugyanaz, mert a kamera nem az emberi szem.
Viszont ha azok, akik a kamera másik oldalán állnak, jó kommunikációs készséggel és sok pozitív megerősítéssel instruálva közvetítenek, csodák tudnak születni teljesen hétköznapi emberek fotózásakor is.
Mit élvezel legjobban a modellkedésben?
Én az egész alkotói folyamatot élvezem a koncepciótól a kész képekig. Amibe beletartozik a helyszín választás, a ruha válogatás, kiegészítők, smink, és aztán a fotózás napjának izgalma, forgataga... Nekem ez alkotási folyamat, amibe az egész lényemet beleadom.
Mit ad neked az élmény? Hogy érzed magad közben?
Ez a közös alkotás egy fantasztikus lehetőség az ember kreativitásának megcsillogtatására. Remek olyan emberekkel való találkozásra, együtt dolgozásra, akik hasonlón látják a világot. Mókás, élvezetes, produktív, levezeti a feszültséget, építi az önbizalmat és az egészséges testképet. Lehetőséget ad megélni a nőiséget.
Van olyan rész a modellkedésben, amit nem szeretsz?
Nem tudnék olyat mondani, amit én ne szeretnék a modellkedésben, de ehhez hozzá kell tenni, hogy én ezt elég ritkán és csak hobbyból csinálom. Érdemes tudni, hogy a modellkedés (szintén a közhiedelemmel ellentétben) nagyon kemény munka! Külső helyszínen fotózásnál, az ember ki van téve az elemeknek. Mentális és fizikai erőnlétet is igényel, hogy az ember órákon át oda tudjon figyelni az instrukciókra, felvegye a ritmust, kitartsa a gyakran kifacsart természetellenesnek érződő pózokat. Készen kell állni és tudni kell kezelni az esetleges kritikát. (A profi modelleknek ott van még a folyamatos készenlétben állás, az abnormális munkaórák, a végtelen utazás, összehasonlítgatás a többi modellel, elutasítás kezelése stb.)
Mi volt a fő különbség, amikor velünk fotóztál más fotózásokhoz képest?
A Mary-vel és az általa kiválasztott emberekkel való közös munkát az különbözteti meg másoktól számomra, hogy velük mindig egyenlő félnek, partnernek éreztem magam. Nem csak egy bábu voltam amire ráaggatták a ruhákat, hanem a csapat és a kreatív folyamat szerves része. Együtt alkottunk.
Fotó: Nerpel Nikoletta
Milyen érzés megkapni a fotókat?
Mindig izgalmas látni az elkészült fotókat. Jó érzés amikor a kreatív folyamat végén van valami kézzelfogható, valami kerek egész.
Milyen pluszt adott neked az egész?
Megerősített, hogy azt az utat kell követni, ahol az ember önmagának érzi magát.
Milyenek voltak mások visszajelzései?
Mindig nagyon jók voltak a visszajelzések. Lehetett büszkélkedni. :)
Ajánlanád másoknak ezt az élményt?
Mindenkinek ajánlom. Ahogy a képek is megmaradnak, a fotózás is egy életre szóló élmény. Ha az ember szereti és egyáltalán hajlandó megismerni saját magát, az a legnagyobb ajándék, amit magunknak adhatunk ebben az életben. És aki tudja magát szeretni és elfogadni, az másokat is tud szeretni és elfogadni. Egy ilyen fotózás ezekhez a nagy dolgokhoz lehet csak egy kicsi, de nagyon szórakoztató és lényeges lépés lehet.
Annavirág 2017 júniusa és 2018 februárja között volt állandó munkatársunk. 2018 márciusa óta Londonban él, az asalon.hu kérdéseit írásban kapta és válaszolta meg.
____________
Ha mindig is szeretted volna, hogy designer ruhákban pózolhass, hogy körülötted forogjon a világ, hogy leállítsák miattad a forgalmat, velünk mindezt megvalósíthatod. Csatlakozz zárt Facebook csoportunkhoz és kövesd a fotózásainkat!
LÉGY MODELL EGY NAPRA!
Élményfotózás az asalon.hu-val
Személyre szabott szolgáltatásunk keretében foglalkozástól, kortól, nemtől, alkattól függetlenül bárkit egy csodás divatanyag modelljévé varázsolunk.
