Cipős dobozokkal a háttérben jelentkezik be a fiatal tervező, Polgár Diána. Legfrissebb kollekciójának darabjait postázzák Szombathelyről a budapesti üzletekbe és a világ többi tájára.
Egyre több megrendelés várható ugyanis a magyar manufaktúrához nemcsak Európából, de az Egyesült Államokból, Kanadából és Ázsiából is. Köszönhető ez annak a kiemelkedő szereplésnek, hogy
Diána a neves,
milánói MICAM lábbeli világkiállítás fiatal tervezőknek kiírt pályázatát megnyerte. Azóta kétszer is kiállíthatott a rangos eseményen.
Diána cipőtervező, aki a Moholy-Nagy Művészeti egyetem elvégzése után azonnal saját brandet indított
DYAN néven.
„A szüleim is vállalkozók, így bennem soha nem merült fel, hogy cégeknek dolgozzak. A kezdetektől saját márkát akartam építeni.” - vallja az indíttatásról.
Azért maga is meglepődik, amikor kérdésemre válaszolva kiszámolja, hogy jövőre már tíz éves a márka.
A szombathelyi lány alkotási vágya korán megmutatkozott: hulladékokból babákat készített, kerámia szakkörbe járt, rajzolni tanult. A művészeti középiskolában fotó és film szakos volt, de csak mert akkor és ott épp nem indítottak textil szakot. A divat iránti érdeklődéséhez és későbbi munkáihoz ugyanakkor ezt a tudást és tapasztalatot is mind a mai napig hasznosítani tudja.
A MOME-ra természetesen textil szakra jelentkezett, ahol aztán a másodéves szakosodás során tért át a bőrtárgytervezésre, nemcsak mert ez volt az erőssége, hanem mert vonzotta a bőr illata és a formák lehetősége. Bár cipőkkel csak fél évig foglalkoztak,
Diának ez elég volt, hogy beleszeressen:
„Vonzott benne a technikai kihívás, és a kérdés, hogyan tudok funkcionális tárgyban esztétikát létrehozni. Az előállítás nehézségei még érdekesebbé tették ezt az alkotási folyamatot, és én vágytam az ilyen jellegű formatervezési és kivitelezési kihívásokra.”- meséli a tervező.
Diána nem állt meg az egyetemen tanultaknál, gyakornoknak jelentkezett szülővárosa cipőgyárába, a szombathelyi Asso cipőhöz. Az elméleti tudást a gyakorlatba ültetve itt tanulta ki egyre jobban a szakma fortélyait.
„A MOMÉ-n is van gyakorlati képzés, de teljesen más egy cipőgyárban végignézni a folyamatokat és ott, élesben tanulni meg minden apró részletet. A technikai kivitelezést illetően olyan volt, mintha elölről kellett volna kezdenem az egészet.” - vallja a fiatal alkotó.
Egy lábbeli elkészítése lényegesen hosszabb és komplexebb folyamat, mint azt első látásra gondolnánk.
Diána lelkesedéssel meséli, én pedig igyekszem a szavait felfogni.
Egy cipő megalkotása is a tervezéssel kezdődik. Ezt követi a modell minta szerkesztés a kaptafa formája és a terv alapján, majd a szabászat és a bőrpuhítás különböző módozatai. Utána jön a varrás. A felsőrész az elkészítése után átkerül a talpaló részlegbe, ahol felhúzzák a fára. Különféle anyagok kerülnek ekkor még bele, a kapli, a kéreg, amitől a cipőnek az eleje meg a hátulja tartást kap, merev lesz. Miután felveszi a kaptafa formát, rákerül a talp.
Az utóbbi pár évben
Diána egyedi tornacipőivel lopta meg magát a vásárlók szívébe, idén pedig a labirintus ihlette bakanccsal újított.
Az egyszerű, letisztult formák iránti igénye érvényesül minden általa megálmodott lábbeliben. Az alapformákból szeret dolgozni; két-három éve a négyzet és a téglalap adják számára a kiindulási alapot, amiből millió variációra lát lehetőséget.
„Egyszerű színekkel, letisztult, ugyanakkor konstruktív formákkal szeretek dolgozni, amiben azért mindig van egy kis csavar, hogy más legyen mint egy átlagos cipő.” - avat be az alkotói indíttatás részleteibe.
A most elérhető bakancs kollekció darabjait a labirintus motívumára építette fel. Ez az erőteljes szimbólum miközben időtlen, megvan a maga aktualitása azzal, ahogy reflektál a mindenki életét felforgató, utóbbi két év időszakára.
„A Covid alatt sokat gondolkodtam azon, milyen hatással van az életünkre, amilyen nehéz helyzetbe kerültünk egyénileg és társadalmilag. Többször feltettem a kérdést, mikor lesz vége, hogy fog ez megoldódni, mi lesz a végkimenetele. Hol jobb lett, hol rosszabb… A labirintus formavilága ezekre a gondolatokra és érzésekre reflektál: ha néha el is tévedünk, mindig van kivezető út. A labirintus másik, ősi, szimbolikus jelentésével az újjászületést is képviseli. Ezért választottam a bakancsok minta- és formaelemének.” - meséli
Diána az ihletés hátterét.
A labirintus forma- és mintaelemként egyaránt megjelenik a lábbeliken, akár a felületképzésnél, vagy ahol technikai elemként alakította a formát a szárakon.
Milánóban már a tavalyi világkiállításon nagy sikerrel mutatkozott be a kollekció. Idén, ősszel került ki a hazai üzletek polcaira, és úgy néz ki, itthon is imádják a vásárlók.
„Ez egy irtó izgalmas dolog volt, mivel bakancsot nem csináltam korábban. Már maga a mintaszerkesztés, hogy teljesen más kaptafára, más formára kellett dolgoznom, tele volt technikai kihívásokkal.” - vezet be a munka részleteibe.
Diána nagy hangsúlyt fektet a megfelelő talp kiválasztására is. Nemcsak a formai igényeket, hanem a fenntarthatóságot is figyelembe veszi: újrahasznosított PET palackokból készülnek a cipőtalpak, amiket Olaszországból rendelnek.
A fenntarthatóság másik fontos eleme a manufakturális gyártási folyamat: minden
DYAN cipő limitált szériában készül. A világkiállítás révén szerzett külföldi megrendelők részéről szerződéses igény is, hogy a cipők ilyen fenntartható gyártásban, Európában készüljenek.
Diána a későbbiekben sem tervez ezen változtatni. Míg cipőit szeretné a világ minden tájára eljuttatni, ő maga mindezt továbbra is a szombathelyi gyárból akarja kiszolgálni.
„Szeretem ezt csinálni és boldogsággal tölt el, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Az alkotás öröme, amikor több hónapos munka és kísérletezés után megszületik egy ilyen tárgy, az egy fantasztikus élmény. Azt hiszem, azért a pillanatért csinálom az egészet.”
