Orovica Kóré Szilvia a gyerekei születése előtt közgazdászként dolgozott az ingatlanszakmában. Üzemeltetéssel foglalkozott, az utolsó munkája egy bevásárlóközpont menedzselése volt, és nagyon szerette. Viszont mivel az a feladatkör nem egy részmunkaidős, sőt még csak nem is kötött munkaidős állás, hamar belátta, hogy a család mellett abba a pozícióba nem tud és nem is akar visszamenni.
Imádott otthon lenni a kisgyerekekkel, de közben érezte, ez neki nem elég.
„Amikor nyaralunk, két napnál többet nem bírok ülni a tengerparton sem. Mennem, mozognom, aktívkodnom kell.”
Valami olyasmit akart, amit gyerekek mellett is tud végezni. A család feltette neki a nagy kérdést: mi az, amit a legszívesebben csinálna az életben, és az ő válasza a divattervezés volt.
„Ez egy nagyon távoli álom volt akkor, és egyáltalán nem tűnt reálisnak. Mégis beadtam a jelentkezésem a főiskolára, elkezdtem rajzolni, és kiderült, hogy nagyon jól megy. Divattervező szakra a Mod'Art képzésére jelentkeztem. Az elkövetkező három évem az állandó tanulásról szólt; családi segítség nélkül nem is ment volna. A férjem mind a mai napig a legnagyobb támogatóm minden téren.”
Az önmegvalósítással párhuzamosan Szilvia lubickol az anyaságban. Ragyog, ahogy mesél róla, hogyan szervezi meg a napokat a digitális oktatással, a különórákkal és az egyéb programokkal, hogy tartalmas időt töltsenek az azóta kiskamasz fiaikkal.
„Nálam a gyerekek első helyen vannak, de megőrülnék, ha mellettük csak a háztartást vezetném. Folyamatos impulzusokra van szükségem, és arra, hogy valamit alkossak - a divattervezés nekem önmegvalósítás, minden percét élvezem. Szinte egész nap pörgök, de közben ez működtet, hogy tudjam élvezni az életem minden területét.”
Szilvia első pillanattól tudatosan építette, hogy saját márkája legyen. A tervezésre akart koncentrálni, így az első években a brand építésére, marketingre és az ezekhez kapcsolódó egyéb feladatokra megbízott partnerei voltak. 2021-től viszont már mindent maga menedzsel és saját bevallása szerint nagyon élvezi. Ezzel közgazdász tudását és tapasztalatát is újra hasznosítja és aktívan tartja.
A diplomakollekció bemutatásánál még a lánykori nevét, a Kórét használta, de kiderült, hogy erre a névre interneten rákeresve főleg koreai oldalak jönnek elő, és a domain név is foglalt volt.
„A Madách téren ültünk hárman, amikor Szentesi Réka (az akkori Mod'Art egyik oktatási igazgatója - szerk.) azt mondta, miért nem lesz Orovica. Ráírtam a férjemre, Szilárdra, mit szólna hozzá, ha ez lenne a márkanevem. Amire ő: Hát ha szeretnéd...” - idézi fel hálásan nevetve.
A tervezés nála ez egy hosszú, igazi slow fashion folyamat:
„Megnézem a trendeket, a színeket és kiválasztom azt, ami a legközelebb áll hozzám. Végignézem a nemzetközi divatházak összes bemutatóját is. Elképesztő mennyiségű információt gyűjtök ilyenkor magamba, vizuálisan elraktározok mindent és bármikor vissza tudok nyúlni ezekhez inspirációért.”
Mivel imádja a régi filmeket, az utolsó két kollekciójában a harmincas, negyvenes éveket idézte meg. Egyszerre volt ez tisztelgés Hollywood és a divattörténet meghatározó korszaka előtt.
A mostani kollekciója sokkal személyesebb, saját nyári, balatoni emlékeit dolgozza fel benne.
„Mindegyik sziluettnek megvan a maga története. Van olyan ruha, ami visszanyúl egészen a gyerekkoromig, amikor anyukámmal és testvéremmel Füreden nyaraltunk egy üdülőben. Benne van a tinikorom barátnőmék alsóörsi telkén, és az első csók emléke, ami szintén a Balatonon történt. Az egész kollekció egy nosztalgia utazás.”
Szilvia számára fontos, hogy vásárlói nőnek érezhessék magukat, munka közben is csinosan emelkedhessenek ki a tömegből, illetve hogy ruhái minősége és stílusa szembe menjen a fast fashion olcsó tucat darabjaival.
„Szeretném elérni, hogy itthon is minél többen és jobban átlássák, milyen komoly munka van a designer ruhákban, és miért kerülnek többe, mint egy fast fashion darab. Soha nem fogok tudni versenyezni a Zara árakkal, mivel én nem három milliót készítek egy ruhából, hanem tizenöt darabot, vagy néha még annyit sem. De ezek a ruhák nem is fognak szembejönni.”
Stílusa a business casual, ami tökéletes tárgyalásra, majd munka után egy esti, céges fogadásra, vagy akár egy koktél partyra. Nagyon sokan viszik esküvőre is vendégként, vagy akár polgári szertartásra menyasszonyként.
„A márka esszenciája a kortalan design. Nagyon fontos számomra, hogy a darabjaim időtállóak legyenek; például a kis fekete Lola ruhát 25 év múlva is bátran elő lehet venni, nem lesz soha divatjamúlt.”
Az Orovica darabjai a dolgozó, az egzisztenciát megteremtő korosztály számára készülnek; nőiesek és szépen szabottak. A ruhákkal kialakított formák megkívánnak egy olyan testtartást, ami már önmagában magabiztosságot ad a viselőjének.
„Vallom, hogy a nők hihetetlenül erősek és ezekben a darabokban egyszerre tudják megmutatni az erőt és a nőiességet. Az Orovica nőt úgy képzelem, hogy vezető pozícióban dolgozik, menedzseli a munkája, a cége mellett a saját és a családja életét is. Dolgozó anya, mint én.”
Szilvia tervei között szerepel a nemzetközi terjeszkedés, Svácban és Bécsben lát lehetőségeket.
„A jól megválasztott ruha tekintélyt kölcsönöz és úgy gondolom, az én ruháim így működnek: elegánsak, de nem hivalkodóak. Illik ezekhez a kultúrkörökhöz.”
Mióta Szilvia maga menedzseli a márkát, más magyar tervezőkkel közös belvárosi üzletükben minden héten egyszer személyesen fogadja a vásárlóit. A fast fashion olcsó termékeivel való küzdelem és a kisvállalkozói létből eredő nehézségek miatt érezte már, hogy abbahagyja, de olyankor mindig érte új impulzus, visszatérő és új vásárók, akiket feltöltött, boldoggá tett egy Orovica ruha.
A férjem azt mondta:
"Te boldogságot árulsz, és az felbecsülhetetlen.”
Az Orovica legutóbbi kollekciójának képei:
