Idén ötödik alkalommal rendezték meg a Dinner & Robes eseményt Hajdúszoboszlón. Ennek apropóján beszélgettünk a márka tervezőjével, Darcsi Orsolyával.
Milyen érzés visszanézni arra az útra, amely az öt évvel ezelőtti, első esttől a mostani összművészeti élményig vezetett?
Nagyon különleges érzés visszanézni erre az öt évre, mert a Dinner & Robes nem egy kész, mindenki által ismert bemutató volt, hanem egy olyan világ, amit mi építettünk fel teljesen a nulláról. Már az első alkalommal tudtuk, milyen világot szeretnénk létrehozni, milyen atmoszférába szeretnénk meghívni a vendégeket, hogyan lehet a divatot, a gasztronómiát, a zenét, a fényeket és a vendégélményt egységesíteni, igazából átadni azt, ami mi képviselünk, szeretünk és megtapasztaltunk.
Egy ilyen színvonalú esemény mögött rengeteg áldozat, kockázat és anyagi teher van, különösen a mai, folyamatosan dráguló piaci környezetben. Mégis fontosnak tartjuk, hogy az ORSOYA DARCHI márka és a legújabb kollekciók olyan közegben jelenjenek meg, amely méltó hozzájuk. Ebben nem szeretünk kompromisszumot kötni. Számunkra az esemény színvonala a márka hitelességének része.
Büszkék vagyunk arra, hogy a Dinner and Robes mára egy kiforrott, saját arculattal rendelkező eseménnyé vált, de közben szeretnénk megőrizni azt a személyességet is, amelyből elindult.
Például szeretem személyesen fogadni a vendégeket kapunyitáskor, mert hiszem, hogy az első benyomás az egész estét meghatározza.
Számomra az is izgalmas volt minden eseményetekben, hogy az otthonok kiterjesztésében alakult át a tér egy varázslatos helyszínné. Milyen ezt anyaként megélned? Hogyan hangoljátok össze a családi hétköznapokat a technikai előkészületekkel?
Anyaként ez egy nagyon érdekes kettősség. Az otthon nálunk alapvetően a családról, a gyerekekről és a megszokott mindennapokról szól. Aztán ahogy közeledik az esemény, ez a tér nagyjából két hét alatt elkezd átalakulni. Jönnek a ruhák, a ruhapróbák, a járáspróbák, a táncpróbák, készül a dekoráció, épül a technika, változnak a fények, és közben a kert is szinte teljesen más arcát mutatja, egy álomvilágba repít minket.
De a lényeg az az, hogy a gyerekeink ott vannak velünk, megélik, ugyanúgy látják az előkészületeket, testközelből, hogyan születik meg egy gondolatból, több hónapnyi egyeztetésből, munkából egy teljes új, mesebeli világ. Látják a lelkesedést, a fegyelmet, az együttműködést, a fáradtságot és a megoldáskeresést is.
Számomra ez azért fontos, mert így az alkotás mögötti munka is láthatóvá válik előttük.
A családi élet és az előkészületek összehangolása tudatosságot igényel. Igyekszünk kijelölni olyan időszakokat, amelyek megmaradnak a családnak. Nem sikerül minden pillanatban tökéletes egyensúlyt teremteni, mert az esemény közeledtével a munka egyre több időt igényel, de a legfontosabb az, hogy figyeljünk egymásra, tiszteletben tartsuk a másik határait, és támogatással forduljunk egymás felé.
A STARDUST kollekció egy egészen új, kozmikus világba repíti a nézőt. Mi volt az a személyes élmény, érzés vagy gondolat, amelyből ez az univerzum megszületett?
A STARDUST abból a személyes gondolatból indult, hogy mennyire másképp látjuk a saját életünket, ha egy kicsit távolabbról nézünk rá. Amikor benne vagyunk egy nehéz helyzetben, egy veszteségben, egy döntésben vagy bizonytalanságban, sokszor úgy érezzük, hogy az végleges. Hogy az most mindent meghatároz.
Pedig közben az élet folyamatosan mozgásban van, és sokszor csak később értjük meg az okokat, hogy ami akkor törésnek tűnt, az lehet, hogy valaminek az átalakulása volt.
A kozmikus világgal szerettük volna kizökkenteni a közönséget, elvarázsolni az érzékeket, megmutatni, hogy a fényeknek milyen ereje van a térben, a kozmikus színeknek milyen hatása van. Érdekelt a sötétség és a fény játéka. Az, hogy hogyan lehet ezeket az érzéseket nem szavakkal, hanem anyagokkal, rétegekkel, felületekkel, sziluettekkel és mozgással megmutatni. A csillagpor képe is nagyon erősen megmaradt bennem az egyeztetések során, amikor kipróbáltuk hogyan működik majd a fatörzseken, a leveleken, a ruhákon, a kifutón, a szőnyegen, a dobon, a zene közben.
Hogyan kapcsolódik ez a korábbi tematikákhoz? Mármint én látok benne egy ívet, de kiváncsi vagyok, számotokra hogyan épül fel egyik tematika a másik után? Milyen visszanézni az előzőekre, amikor mindig emelitek a tétek - látványban, kulináris élményben és az együttműködő alkotók számát illetően is?
Minden általunk megálmodott esemény önálló koncepcióra épül, amelyből a kifutó, a couture-ihletésű darabok, a dekoráció, az általunk komponált zene, a fényjáték, a gasztronómia organikus egységben születik meg. A kollaborációra felkért tervezők is ebben a koncepcióban találják meg saját inspirációjukat. Ezt a gondolkodásmódot évről évre finomítjuk, mélyítjük.
Minden új vízió táplálkozik az előzőből, és inspirál minket, hogy merjünk bátrak lenni, mert amit megálmodunk meg is tudjuk valósítani. A legfontosabb talán az, hogy magunk is folyamatosan inspirálódni tudunk, általában külföldről, folyamatosan hozva haza a friss impulzusokat, amiket saját magunk fromálunk. Partnereink közel hat éve változatlanok; ez a hosszú távú, bizalmon alapuló együttműködés tette lehetővé, hogy az esemény a legvártabb alkalommá váljon számukra is, ahol minden alkotó kibontakozhat.
Visszatekinteni az előző évekre különleges élmény. Érzékeljük mi is, hogy képesek vagyunk emelni folyamatosan a tétet és a mércét: a vizuális világ gazdagságában, a kulináris élményben és az együttműködő alkotók számában egyaránt. Idén különösen hálásak vagyunk a Douglas Magyarországnak, akik a sminkkreációkat alkották meg ebbe az egységes “univerzumba”.
Az a célom, hogy évről évre pontosabban tudjuk megfogalmazni, mit szeretnénk adni a közönségnek és mivel tudunk maradandó élményt biztosítani számukra, figyelve az apró részletekre.
Idén a vacsorát az Anyukám mondta étterem szolgáltatta, divatban Kerényi Virág táskái mellett REKAVAGO lábbelik is készültek, de a szponzorációs partnerekben is volt újítás, ha jól láttam. Mi alapján választjátok ki, hogy kivel fogtok együtt alkotni?
Az együttműködéseknél számunkra a szakmai minőség, a hitelesség és az alkotói nyitottság a legfontosabb. Olyan partnerekkel tudunk igazán jól dolgozni, akiknek határozott világuk van, de nyitottak a közös gondolkodásra is. Szerintem ettől alakul ki az igazi összhang.
Az Anyukám Mondta esetében nem vol nehéz feladatunk, mert ugyanazt az igényességet érezzük náluk az alapanyagokban, az ízekben és a vendéglátásban, amit mi is képviselni szeretnénk az esemény egészében, csupaszív, odaadó emberek, meganyi alázattal, kitartással.
Kerényi Virág és REKAVAGO munkáiban pedig azt szeretjük, hogy nagyon erős, felismerhető tervezői világuk van. Mindketten következetesen építik a saját márkájukat, miközben magas szintű kézműves tudás van a darabjaik mögött. Egy ilyen kollaboráció akkor lesz igazán izgalmas, ha mindenki megőrzi a saját karakterét, de megszületik valami közös. Idén ez szerintem nagyon szépen sikerült: elég csak ránézni a csipkemintás táskákra vagy cipőkre.
A támogató partnereknél is ezt keressük. Fontos, hogy amit megjelenítünk, az illeszkedjen hozzánk: olyan márkák, termékek és szolgáltatások legyenek jelen, amelyeket mi is szívesen választunk, szeretünk, és minőséginek tartunk. Számunkra az a hiteles, ha a partner természetesen beépül az esemény hangulatába és világába.
Az idei show egyik nagy újdonsága a Black by Orsoya ready-to-wear kollekció debütálása volt. Mi hívta életre ezt a vonalat, és miben más az a tervezői gondolkodás mint a couture ruhák?
A Black by Orsoya azoknak a daraboknak a világa, amelyekben a márka esztétikája közelebb kerül a mindennapokhoz. Elérhető, variálható, azonnal megvásárolható ruhákról van szó, de a lényeg nem változik: ezek is nagyon ízléses, karakteres, nőies darabok. Olyanok, amelyek egyszerre hordhatók és különlegesek, és éppen ettől válnak igazán szerethetővé.
Anno nagyon szerettem azt is, amivel indultál - az alkalmi, elegáns köntösöket. Te hogyan gondolsz vissza arra a palettára? Alkotói utadban melyik állomásnak milyen szerepe van?
A köntös számomra mindig különleges ruhadarab volt. A privát és a nyilvános tér határán helyezkedik el. Kapcsolódik az otthon intimitásához, a készülődéshez, a nő saját magával töltött idejéhez, majd egyetlen mozdulattal átvezethet a megmutatkozásba is. És nem is tűntek el, olyannyira, hogy a showroomban külön szekcióban találhatóak meg a köntösök, és próba közben is,
ha vissza kell venni a ruhát kisebb változtatás után mindig egy csodaköntös kapnak a vendégeim, hogy ne a saját ruhájukat kelljen visszavenni, és nagyon örülnek neki.
Az alkotói utamat egymásra épülő rétegekként látom, a köntösök pedig meghatározó része mindannak a folyamanak, ami 2016-tól elkísérte az utamat.
A Dinner & Robes első pillanattól több volt egy divatbemutatónál: divat, zene, gasztronómia és performansz áll össze egész estés élménnyé. Mik azok az impulzusok, ami alapján alakítjátok a programot?
Nagyon nehéz pontosan megmondani, mert ez nálunk nem egy előre kitalált folyamat. Mindig van egy központi tematika,, amelyből elindulunk, és onnantól a figyelmünk is másképp kezd működni. Az ember nyitottabbá válik azokra az impulzusokra, amelyek egyébként könnyen elsikkannának: egy zenei motívumra, egy helyszín atmoszférájára, fényre, egy anyag tapintására, egy filmre vagy akár egy személyes élményre.
Közben természetesen tudatosan is keresünk. Figyelünk, gyűjtünk, hallgatunk és közben próbáljuk megtalálni azokat a részleteket, amelyek kapcsolódnak a koncepcióhoz. Ami ebben számomra a legizgalmasabb, az az, hogy a legütősebb ötletek elengedett, laza pillanatokban forrnak ki.
A program végül akkor áll össze, amikor úgy érezzük, megérkezünk. Amikor a zene miatt folyamatosan libabőrözik a hátunk, a gasztronómia, a performansz, a ruhák, a fények és a tér mind
Férjeddel közösen álmodjátok és valósítjátok meg ezt az eseményt. Hogyan oszlanak meg köztetek a szerepek? Mit ad hozzá a közös alkotás a Dinner & Robes egyedi világához?
Ez valóban közös munka, de mindkettőnknek megvan benne a saját erőssége. Gergő inkább a rendezés, a show felépítése és a technikai megvalósítás oldalát viszi, én pedig a kreatív koncepcióhoz, a kollekcióhoz és az est hangulatához kapcsolódom közelebb.
Rengetegeet beszélgetünk közben, és ez szerintem nagyon sokat ad az egészhez. Ő olyan szempontokat is behoz, amikre tervezőként nem mindig gondolnék, én pedig az érzést és a vizuális világot viszem bele erősebben. Talán ettől lesz a Dinner and Robes igazán közös alkotás.
Visszatekintve az első eseményre, mik voltak a legnagyobb kihívásaitok az évek során? Miben látjátok a legnagyobb fejlődést - emberileg és szakmailag?
Az évek során azt biztosan megtanultuk, hogy egy ilyen eseménynél soha nem lehet igazán hátradőlni. Akkor sem, ha minden egyeztetés megtörtént, akkor sem, ha mindenki pontosan tudja a dolgát, és a dátumot, akkor sem, ha minden szerződés alá van írva. Akkor sem, ha az időjárás napsütést ígér, ha a negyven ruha már mind a tizenöt modellen le lett próbálva, vagy ha az összes jegy elkelt. Egy élő esemény mindig tartogat váratlan helyzeteket, és talán ez volt az egyik legfontosabb tanulságunk:
hogy problémamegoldásra, gyors alkalmazkodásra, kreativitásra és a legapróbb részletekig tartó felkészülésre van szükség.
Emberileg pedig talán magabiztosabbak, türelmesebbek és elővigyázatosabbak lettünk. Megtanultuk, hogy nem minden helyzetet lehet előre kiszámítani. Ezeket a dolgokat nem lehet siettetni; ezt az idő, a tapasztalat és az egymás után megélt események hozzák el. Ma már sokkal tudatosabbak vagyunk minden tekintetben, de fontos, hogy olyan estét hozzunk létre, amely méltó a márkához, a kollekcióhoz és azokhoz az emberekhez, akik megtisztelnek minket a jelenlétükkel.
Mik a legvadabb álmaitok a jövőre nézve?
A legnagyobb álmunk, hogy az ORSOYA DARCHI márka nemzetközi szinten is felismerhetővé váljon és ne csak Magyarországon legyen elérhető. Ennek szerves része a Dinner and Robes, amely számunkra a márka világának egyik legfontosabb kivetülése. Izgalmas lehetne, ha az esemény kiléphetne a megszokott kereteiből, és külső helyszíneken, később akár nemzetközi környezetben is megjelenjen.
Úgy, hogy közben megmaradjon az az igényesség, intimitás és személyesség, amelyből az egész elindult.
