Kivételesen a végével kezdem. A Je Suis Belle divattervező párosa a bemutatók után nem egyszerűen kilép két másodpercre és meghajol, ahogy azt a nagy többség teszi. Ők végigmennek a kifutón. Saját kreációikat büszkén viselve mutatják meg magukat és gyűjtik be a jól megérdemelt ünneplést már több mint tíz éve.
Rendíthetetlen kősziklái ők a hazai divatéletnek.
Hogy mi a titkuk? Kérdésemre
Dalma mondta: "Egyszerű! Imádjuk, amit csinálunk!"
A
MBFW-en bemutatott tavaszi-nyári kollekció újabb mesteri példája volt annak, ahogy a túlfogyasztást sulykoló, felgyorsított tömegtermeléssel működő világunkban a couture ruhakészítési igényességet hozzák el a mindennapjainkba.
A kifutón látott változatos szín és anyagkavalkád megint rengeteg kézimunka és újraélesztett hagyományos technika révén állt össze.
A hulladékanyag feldolgozásnak új értelmet adva készültek így fejdíszek, rávarrások vagy éppen egész öltözékek.
Az emlékeket idéző, vibráló ruhajelenségek az alkotópáros kezei között úgy álltak egy egységes egésszé össze, hogy közben a női sokoldalúságot ünnepelték.
A magyar kendőkultúrába új életet lehelve hasznosították és átértelmezték ezt a ruhadarabot is. Megjelenik díszítőelemként, szoknyarészként, anyagdarabként, vagy éppen kvázi egész ruhaként.
Szakmai tudásuk, kísérletező kedvük és művészi látásmódjuk nem ismer határokat, így kellően bátran nyúlnak a klisékhez is. A kendőt tartó kéz motívum is egy ilyen geg, mely ellenállhatatlanul bevésődik az emlékezetünkbe és velünk jön az őszi-téli borongón át a jövő év tavasz-nyár hangulatáig.
A show-t záró, csillogó műanyag darab pedig egy újabb fricska, amit a nagy műgonddal készített ruhák sora után odadobnak a gyors képi káprázatot igénylő, follower függő „úri” közönségnek, hogy megkaphassa az aznapi Instagram like adagját.
A modellek
Veszprémi Gabriella LAYERS diplomakollekciójának lábbelijeit, ill. kifejezetten a
Je Suis Belle tavaszi-nyári darabjaihoz készített látványcipőket viselték.
A tervezőpáros rendszeresen dolgozik együtt a fiatal tehetséggel, aki a tárgyalkotásból visszamaradt bőrök kreatív felhasználásának a mestere. Az általa alkalmazott rétegelő eljárás struktúraképző formaalakítása nyomán a brutális, tömbszerű formák alól a felszín alatt rejtőzködő, véletlenszerű, vibráló színekben pompázó játékos minták tárulnak fel.
A
Je Suis Belle bemutatóiban mindig van valami extra, ami kirángat a kifutók sablonos világából.
Tavaly a zenével, ruhákkal, hajakkal, sminkekkel és mosolygó modellekkel megteremtett hiteles életöröm volt ez, idén még erre is rátettek egy lapáttal, amikor
Kiss Végh Emőke megjelent a kifutón. A színésznő öltözéke is megérdemelne egy külön elemzést, a magyaros népi ruházatot idéző, giccsbe hajló Jézus szíve hímzéssel, csipkékkel és gyöngyökkel ellátott fekete, kapucnis pulóverrel, de a performansza volt igazán az, ami kizökkentette a nagyközönséget jól megszokott kényelméből.
A
Dollár Papa Gyermekei Társulattal rendszeresen együttműködik a márka, bár eddig főleg ők járultak hozzá a társulat színészi munkájához helyszínnel, ruhákkal és kreatív ötletekkel. Ezúttal végre az ő terepükön, a kifutón is ízelítőt adtak a közös munkából, és ezzel a tervezőpáros sokoldalú tevékenységeinek egy kevésbé ismert szeletéből.
A Rúzs és Selyem számára készített riportom a bemutatóról a 12.44 perctől:
Teljes galéria:
Képek: MBFW
A
Je Suis Belle eszmei közössége nyitott és befogadó szellemiségre, személyiségek inspiráló párbeszédére épül. Az egyéniség kibontakoztatására biztat, öltözékekkel karaktereket formál és fogalmaz meg. Pizsamás dívák, páváskodó kislányok, megbokrosodott bálkirálynők, enervált értelmiségiek, hebrencs nagyasszonyok suhannak a kifutón elmosva a banális és a luxus közötti határokat.
