Azt hiszem, a világ történetében ez az egyik legszívszaggatóbb anyák napja sokak számára...
Szülők és gyerekeik, nagyszülők és unokáik hetek, vagy akár hónapok óta nem ölelhették meg egymást és fogalmuk sincs, hogy mikor tehetik ezt meg újra.
Ismerjük a szabályokat, tudjuk, mi a dolgunk, de így hat hét után, amikor egy 86 éves dédi azt mondja, hogy drága gyermekeim, én már amúgy is bármelyik nap meghalhatok, viszont amíg élek, szeretnélek látni és megölelni titeket, akkor elgondolkozol, hogy igaza lehet...
Mivel nálunk úgy alakult, hogy egészségügyi okok miatt pont a járvány idejére költöztettem édesanyámat és nagymamámat magamhoz, mi együtt vagyunk. Az egészségügyi problémákkal együtt, amik távoli otthonuk elhagyására kényszerítette őket, mindannyian tudjuk, érezzük, hogy ha akár egészségesen otthon lennének ketten, tőlem és testvéreméktől távol, nemcsak sokkal nehezebb lenne nekik, de a folyamatos leépülésnek és az immunrendszer egyre gyengülő állapota miatt a betegségeknek is sokkal jobban ki lennének téve. Vírushelyzettől függetlenül.
Anyák napjára hangolódva előkerestem pár régi családi képet, meg anyukám fiatalkori fotóit, amikor még ő is „divatozott”. Kesztyűt horgolt magának, amit miniszoknyával és zokni-magassarkú kombóval hordott. Trapéznadrágját neonszínű pulcsival viselte és a hosszú, göndör haját elkezdte egyre rövidebbre vágni.
A képeket nézegetve azt találtam ki, hogy egy régi közös képünk fogom rekonstruálni, amikor én még kis szöszi voltam, ő meg annyi idős sem volt, mint most én...
Arra biztatok mindenkit, akár láthatja a szüleit, akár csak messziről segíti őket, hogy anyák napjára készítsen egy ilyen 'szeretet-fotó' emléket.
Biztos vagyok benne, hogy szem nem marad majd szárazon.
Akinek kedve van, ossza meg velünk is a szokásos módokon - Instagram, Facebook - ezzel biztatva másokat is.
Használjátok a következő hashtageket:
#öltözzkiotthon
@asalonbudapest
#stayhomestaychic
#anyáknapja
#szeretetruha
_____
Nyitókép: kollázs családi fotókból
