A Divatforradalom Napja: 29 magyar tervező megmutatta, kik készítik a ruháinkat

 

A 60 tervezőből sajnos nem tudta mindenki vállalni a fotózást, ennek ellenére szép számmal kaptunk képeket, a beküldött fotókból pedig összevágtunk egy videót. Ismerkedjetek meg néhány magyar márkával, a tervezőikkel, a ruháitok készítőivel közelebbről is!

Még több infót a Fashion Revolution kampányról és a márkákról a videó alatt találtok.

 

 

 

2013-ban összeomlott egy nyolcemeletes ruhagyár Banglades fővárosában, és bekövetkezett az utóbbi évek legmegrázóbb ruhagyári balesete. Több mint kétezer ember megsérült, és több mint ezer ember halt meg. A világon sokan csak ekkor figyeltek fel arra, hogy hatalmas baj van a divatiparral, amelyet egy ideje a fast fashion márkák uralnak.

Dokumentumfilmek születtek a témában, mozgalmak indultak, kampányok szerveződtek. A Fashion Revolution nonprofit szervezet Nagy-Britanniában alakult. Létrehozói úgy gondolták, hogy 1134 emberélet túl sok ahhoz, hogy szó nélkül hagyják. Azt vallják, a divatipar etikus és átlátható átalakítására van szükség. Ebben pedig hatalmas szerepük van a vásárlóknak, azaz nektek, nekünk is.

Abban hisznek, hogy az átláthatóság az első lépés az ipar átalakulása érdekében, és ez egy egyszerű kérdéssel indul:

2014 óta minden évben április 24-én egyre többen teszik fel ezt a kérdést a közösségi oldalakon. Legyenek ők diákok, vezetők, oktatók, divatszeretők, szülők vagy kereskedők, azt szeretnék, hogy a márkák tegyék átláthatóvá a működésüket. Lehessen tudni, kik állnak a ruhák mögött, kik dolgoztak rajta, milyen körülmények között. Azt szeretnék, hogy maguk a márkák is még kíváncsibbak legyenek.

Mandzák Enikővel az elmúlt hetekben 60 tervezőt kerestünk meg, és arra kértük őket, mutassák meg, kikkel dolgoznak. Vannak köztük Magyarország-szerte ismert nagy márkák, mint a Daalarna vagy a Tomcsanyi, és egyszemélyes kis márkák is, mint a renaiChance vagy a Purple Turtle Bag. A márkákat ábécésorrendben találjátok, ismerkedjetek meg velük, tudjátok meg tőlük, ki készítette a ruháitokat.

A márkák után megosztunk veletek pár fontos tapasztalatot is, amelyet a kampány előkészítése közben tanultunk. Ehhez ugorjatok a (nem kifejezetten rövid) cikk végére!

 

Hegedűs Zsanett tervező és mesterszabász, az AIAIÉ bespoke fashion brand tulajdonosa. A bespoke személyre szabott tervezést jelent, segítségével egyedi tervezésű, méretre készített ruhánk és ruhatárunk lehet. Bár Hegedűs Zsanett haute couture minőségben varr, mindent ő sem bír egyedül. 8 éve, a kezdetektől Maschek Erzsi varrónő segít a keze alá. „Természetesen és rugalmasan dolgozunk együtt” – jellemzi a munkakapcsolatukat.

 

 

 

Majoros Zita tervező márkája évek óta a hazai fenntartható divat stabil bástyája. Az üzletként, kávézóként, zero waste showroomként is funkcionáló Printa pedig még egy szitaműhelyt is rejt. Nem véletlenül! Az AWARE by Printa kiselejtezett ruhadarabok újrahasznosításával foglalkozik, a textilmintákat pedig vízbázisú szitanyomással készíti a saját szitanyomóstúdiójában. „Lacival és Dórival már évek óta dolgozunk, Francesco Spanyolországból jött hozzánk szakmai gyakorlatra, Bálint is itt gyakornokoskodik. Jól megvagyunk, jó a hangulat” – mondja Zita.

 

 

 

„A Between fehérneműk kisszériás gyártással jönnek létre, varrónő bevonásával – osztotta meg velem korábban a márka tervezője, Szabó Csilla. – Az anyagbeszerzés, kutatás, szabásminta-készítés, kísérletezés és a mintadarab levarrása az én feladatom, a kész terméket varrónővel megosztva állítjuk elő. Noémivel 3 éve dolgozunk együtt, és igazán harmonikus a munkakapcsolatunk, csodálatos szakembernek tartom.” Mivel Noémi vidéken él, Csilla pedig nem jutott ki hozzá a napokban, a közös fotózás sajnos nem jött össze. Majd jövőre!

 

 

 

Hajgató Sára textilfestő és ökodizájner, aki fenntartható, festőnövényekkel színezett textilkiegészítőket és ruhákat készít Botanika márkanév alatt. „A legnagyobb élmény számomra a munkámban a festőnövényekben rejlő varázslatos színek harmóniájának megtapasztalása és előhívása” – mondja Sára, akivel korábban hosszabban is beszélgettünk.

 

 

 

Balogh Kinga, a márka tervezője, alkotója saját kezűleg készít újrahasznosított ékszereket és kiegészítőket megunt ruházatból és műanyag csomagolásból. A végeredmény szép, igényes, amelyről nehezen mondanátok meg, hogy hulladékról van szó. Mi viszi előre? „A flow érzése és az, hogy a vevőim visszakövethető, tiszta forrásból származó, fütyörészés közben készített termékeket vásárolhatnak tőlem.”

 

 

 

A Daalarna esküvői és alkalmi ruha márkát valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni. A márka tulajdonképpen egyet jelent az érzéki megjelenéssel a felejthetetlen alkalmakra. A Fashion Revolution mozgalom és kampány nem ismeretlen számukra, hiszen tavaly hosszú cikkben mutatták be, kik és milyen körülmények között készítik a Daalarna feledhetetlen ruháit.

A mostani fotón Benes Anita alapítót és vezető tervezőt láthatjátok, mellette Mariann, a főszabász áll, akivel 2005 óta dolgoznak együtt, valamint Blanka, a díszítő-kézműves varrónő, aki idén csatlakozott a csapathoz. „Az elmúlt 16 év alatt 30 főre bővült a Daalarna csapata, ami óriási büszkeséggel és ugyanakkor felelősségérzettel tölt el; ők a mai napig a legfőbb öröm- és inspirációforrásom az alkotásban, az álmaim az ő munkájuk által válnak kézzelfoghatóvá. Ilyen az igazi csapatmunka” – mondja Anita.

 

 

 

Csáki Klaudia és Kaptay Annamária 2014-ben alapították a márkát, amely extravagáns, kicsit bohém, vicces táskákat és ruhákat állít elő. Made for adventures – mondják a márkáról. Három és fél éve dolgoznak együtt családias hangulatban a fotón látható Icával, aki az üzemvezető, valamint Zsuzsával, Judittal, Dórával, Krisztával, Krisztivel, Trixivel, Bernadettel, Szilvivel, Ildivel, Annával, akik bőrdíszművesek. „Közös tanulás, fejlődés és kihívás jellemző. A legnagyobb élmény látni, hogy valaki hordja azt, ami a kezünk munkája” – mondják.

 

 

Pákozdi Alexandra és Varga Zsófia vezető tervezők, az ÉMÉ társalapítói azokhoz a nőkhöz szólnak, akik a divatban nemcsak a funkcionalitást látják, hanem mellette művészetként is tekintenek a divatra. „Fontos, hogy a ruháink sose legyenek öncélúak, hanem mindig egy kiindulópontja és egy célja legyen, ez pedig a női test és lélek kapcsolata.” Másfél éve dolgoznak együtt Judittal, a Fodor Stúdió ügyvezető igazgatójával, akivel a munkakapcsolatuk családias, hatékony és célratörő.

 

Horn Enikő nemzetközi táska- és ruhamárkát épít Magyarországon, Budapesten. „A táskákat a férjem műhelyében készítjük, a ruhaműhely az ENIHORN Showroom galériáján található, így akár egyből méretre is tudjuk igazítani az üzletben kiválasztott darabokat” – meséli. Molnár Andrea ruhakészítő, szabász, régóta ismerik egymást Enikővel. „Egy kicsit több mint egy éve kezdtük el a közös munkát és bejött. Jól kiegészítjük egymást, a varrodában mindent meg tudunk oldani együtt, lassan fél szavakból is megértjük a másikat, nyugodt, dolgos hétköznapok a műhelyben együtt eltöltött napok” – mondja Enikő, aki saját maga is varr ruhákat. A legjobban azt szereti, ha „tökéletes lesz a minőség, és látom a viselőjén, hogy szereti hordani”.

 

 

 

Berki Júlia és Berényi Diána maguk készítik a táskákat. Az esc közvetlen vegántáskabrand a hétköznapok stílusos hőseinek, akik két lábbal állnak a földön, és szentül hisznek az unikornisok létezésében. „Három éve táskákon, korábban pedig egyetemi beadandókon és vizsgatételeken dolgoztunk együtt. Lehet, hogy ketten két helyről alkotunk három különböző dolgot, de lélekben egyek vagyunk” – mondják. A legnagyobb élményük a táskák készítése kapcsán az, „amikor egy homályos elképzelés és egy esetlen rajz után mégis megszületik a gép alatt a csoda, ami igazából szebb, mint kellene”.

 

Illéssy Lenke és Illéssy Kata iker tervezőpáros közös álma volt az ille-olla, amely „egy életérzés, egy stílus, közös stílus, amely összeköt minket”. A praktikus és színes kabátjairól, kényelmes ruháiról ismert márka nagy segítője Erika és Feri, akikkel 2010 óta dolgoznak együtt. „Erikával és Ferivel közösen egy célért dolgozunk, családiasan, úgy, hogy mindenki figyelembe veszi a másikat.”

 

 

 

Bajcsai Viki ruhatervező szerint „a klasszikus stílussal ötvözött modern szabásvonalak, részletmegoldások és minőségi alapanyagok figyelemre méltóvá teszik a ruha viselőjét”. Ebben a szellemben álmodja meg az IMOGEN Clothing ruhákat, amelyek időtálló, örök darabok. Viki maga is varr, de varrónővel is dolgozik, akivel a közös fotót most nem tudták összehozni. Az a legnagyobb sikerélmény számára az alkotásban, „amikor testet ölt egy régóta fejlesztett fazon”.

 

Kovács Dóra hat éve foglalkozik ruhatervezéssel és -készítéssel. „Nagyon fontosnak tartom, hogy egy ruha amellett, hogy jól néz ki, kényelmes és praktikus is legyen, valamint időtálló, mind a minőség, mind a dizájn tekintetében – vallja. – Imádom, ha flow állapotba kerülök, és észre sem veszem, ahogy telnek az órák, nem tudok leállni, amíg össze nem áll a kész ruhadarab.”

 

Mikó Krisztina innovatív technikával készült, modern gyurmaékszereket készít. 2015-ben indított ékszermárkát, egyedül van a vállalkozásban. Mi a legnagyobb élménye? „Ha összességében nézem, akkor a legnagyobb öröm az, hogy engem választanak a tömegcikkek helyett. A gyártás kapcsán viszont azt az érzést szeretem a legjobban, amikor ránézek a kész ékszerre és arra gondolok, ‘ez tegnap még csak egy gombócnyi gyurma volt’”.

 

 

 

A márkára egy olvasóm hívta fel a figyelmemet. Nagy Krisztina 2017-ben alapította a MIMIKRI-t, amelyre az újrahasznosított bőrből készített egyedi és kis szériás táskák és kiegészítők jellemzők. A technikák között szerepel a kézi festés, lézervágás vagy hőpréselés is. Nagy segítsége Bindics Gabriella varrónő, aki Bécsben él. „A köztünk lévő nagy távolság ellenére hamar kialakult az összhang, értékelem Gabi proaktív hozzáállását” – meséli.

 

 

 

 

 

Szilágyi Andrea dizájner arról is mesélt nekem korábban, hogy sosem szeretett volna hozzájárulni a túltermeléshez. 14 éve létezik a márka, amely fenntartható módon és környezetbarát alapanyagokból dolgozik. Három éve ugyanaz a csapat foglalkozik a cipőkkel. „Döntően azért kezdtem újra a sorozatgyártást, hogy azokkal az emberekkel dolgozhassak Nyíregyházán, akikkel dolgozom!” – mondja Andrea, aki maga is készít cipőket. „Szeretem a személyes kapcsolatot a vevőimmel, szeretek velük beszélgetni, szeretem azt az egész izgalmas folyamatot, aminek során kiderül, kik ők és pontosan milyen cipőre is van szükségük, illetve hogy én hogyan tudom ezt megvalósítani?”

 

 

 

A NON+ márka az egyszerűségéről, letisztultságáról és a spontaneitásáról ismert. A tervezőt, Kiss Saroltát valószínűleg sokan ismerik, hiszen rendszeresen találkozhatnak vele a showroomban a márka rajongói. A NON+ ruhák azonban nem jöhetnének létre igazi háttérmunka nélkül. Saci mellett Enikő áll, aki fél éve a szabászat vezetője. Munkakapcsolatuk, ahogy Saci fogalmaz, baráti, közvetlen, konstruktív.

 

 

 

Szigorú értelemben véve nem tartoznának ebbe a körbe, hiszen a PINKPONILO nem márka, hanem egy közösségi varroda. A fenntartható divat azonban szívügye Kudron Anna és Szabó Viktória alapítóknak, valamint Burány Veronika tervezőnek. Missziójuk „a fast fashion üzletek által meghatározott hazai öltözködéskultúra alakítása, a divatról és öltözködésről való gondolkodás elmozdítása a tudatosság és fenntarthatóság irányába”. 2017 szeptembere óta dolgoznak együtt.
„Megpróbáljuk harmonikusan felosztani a munkákat, legyen az tervezés, kivitelezés, szabás vagy éppen marketing, mindenki a saját energiája, időbeosztása szerint, mindezt úgy egyeztetve, hogy a feladatok időben elkészüljenek” – mondják. A „Póniban” minden egyes hibából rengeteget tanulnak, és minden kutatási folyamat hozzátesz az ízlésükhöz, szemléletükhöz is. „Csak arra tudunk buzdítani másokat is – talán hitelesebben, mint egyébként –, hogy maguk is merjenek alkotni.

 

 

 

Dénes Barbara egy etikus, környezettudatos divat- és lakberendezési kiegészítőket készítő hazai márkát álmodott meg, amely a növények és emberek kapcsolatát vizsgálja. Két segítője is van, Csiszár Margaréta és Schillinger Balázs (Balázs nem tudott elmenni a fotózásra). Két és fél éve dolgoznak együtt. „A munka mellett igazi barátság szövődött köztünk, mesélünk, nevetünk, miközben a kezünk is jár, összhangban és bizalomban telnek a dolgos időszakok” – meséli Barbara, aki számára az jelenti az igazi flow-élményt, ahogy egy darab faág vagy egy erdei kis növény ékszerré válik a kezei között. „Csodás látni, ahogy a növények tovább élnek olyan emberek közelében, akik szintén szeretik és tisztelik a természetet.”

 

 

Csekő Lilla maga tervezi és varrja a táskákat, amelyeket utána nagyon lelkes vásárlóknak ad el. Általában textillel és textilbőrrel dolgozik. Az alkotással kapcsolatban az a legnagyobb élménye, „amikor a tervezés során összeáll egy-egy darab, ahogy a részekből egy egész lesz, ahogy a varrás által egy praktikus, használható, szép táska lesz a kiszabott darabokból”.

 

 

 

Mandzák Enikővel, a PIZSI megálmodójával néhány hónapja találkoztunk, azóta teszteltem is a pizsijeit. A PIZSI azoknak készül, akik mernek nagyot álmodni, és a rohanó hétköznapokban igyekeznek a minőségi pohenésre is időt fordítani. Enikő gazdaságilag fenntartható márkát vezet, azaz magyar varrónővel dolgozik, ő Oszlánczi Edit. „November óta dolgozunk együtt, és teljesen véletlenül találtunk egymásra” – mondja.
„Ha azokra hallgattam volna, akik azt mondták, ne vágjak bele, akkor most nem beszélgetnénk” – Interjú Mandzák Enikővel, a PIZSI brandtulajdonosával

 

 

„A renaiChance egy olyan újrahasznosító márka, amely nem néhány konkrét anyagra építi a teljes koncepcióját, hanem kollekciónként más alapanyagot követ – az idei darabok például jellemzően lakástextilből vagy cipőből induló tervek” – meséli Katona Dóri Julis, a márka tervezője. A legnagyobb élmény számára „az alapanyagok egymásra kacsintása; amikor a tervezési folyamatban egyszer csak megszületik a kombináció, ami mindent visz”.

 

Baktai Dóri és Németh Kati tervezők számára nem ismeretlen a fenntarthatóság fogalma és a Fashion Revolution. A táskákat ők maguk készítik kidobásra ítélt textilhulladék felhasználásával. A RePityke egyedi, megismételhetetlen redizájn táskáit és kiegészítőit a geometrikus formavilág, valamint az anyagok játékos kombinálása jellemzi. 2015 óta dolgoznak együtt. „A tervezésben és a kivitelezésben is kiegészítjük egymást, de a táskáinkat individuálisan alkotjuk, a saját egyedi látásmódunkkal” – mondják.
Fotó: Pozsonyi Roland

 

 

 

Mohácsi Nusi életvidám, színes táskákat tervez. Bő másfél éve dolgoznak együtt Katival, aki a szabásza és a varrónője egy személyben. A márkára a fenntartható módon készülő táskák, kiegészítők és a zöldebb háztartást segítő jóságok jellemzők, hamarosan villavégű kanalat is beszerezhetünk nála. „Katival hamar egymásra hangolódtunk, és mára egy nagyon jól működő csapatot alkotunk” – mondja Nusi.

 

Tripolszky Sarolta green startuperként csöppent a magyar divatéletbe. „A régi farmeredből csinálunk egyre jobb táskákat” – mondja. Több mint egy éve dolgoztak először együtt Antal Noémivel, aki a Sharolta táskákon dolgozik. A munkakapcsolatukat csak úgy jellemzi, „ilyen két maximalista találkozása”.
„Ebben a csendes forradalomban a helyemet a divatban találtam meg” – Tripolszky Saroltával, a Sharolta tervezőjével beszélgettem

 

 

 

A kötött és csipke szerelmesei mind ismerik Csillag Zsuzsi márkáját, a Süelt. A Süel csapata számára nem ismeretlen a Fashion Revolution kampány. Tavaly született róla egy bejegyzés a blogjukon. Csillag Zsuzsi édesanyja, Zsuzsanna a vezető tervező, körülbelül 9 éve dolgozik velük Kami és Márti is. „A lányok szuperügyesek, kreatívak és nagyon lelkesek. Jó ilyen csapatban dolgozni” – mondja Zsuzsi, akinek a legnagyobb élmény az alkotásban, „mikor egy gépi minta elkészül, és ‘kijön’ a kötőgépből fonalcsoda formájában. Illetve az, hogy a nők tényleg önbizalmat kapnak a ruháinkban.”

A TOMCSANYI egy kortárs magyar női divatmárka, amelynek viselője minden eshetőséget kizár, hogy a tömegbe olvadjon. A tervező, Tomcsányi Dóri nem szerepel a fotón, cserébe a márka két varrónője, Szveta és Dani mutatkoznak be. Szveta 4, Dani másfél éve dolgozik velük, és ahogy ők mondják: „Nagyon szeretjük egymást szórakoztatni”.

 

 

 

Szögi-Csomány Boglárka és Faragó Tamás tervezőmérnökként vágtak bele egy táskamárkába 2 éve. Mottójuk így szól: „Táskát szabunk, határokat nem!” Vásárlóként olyan személyre szabott táskákat tervezhetünk magunknak a segítségükkel, amely illik a színtípusunkhoz, az életvitelünkhöz, a testalkatunkhoz, azaz hozzánk. „A legjobb élmény mindig a vevők egyedi elképzeléseinek megvalósítása, az ő álomtáskájuk elkészítése!”

 

 

 

Szabó Gabi 2009-ben alapította a zagabo márkát, amely sikerre vitte a magyar tervezésű és gyártású városi dizájner esőkabátot. A zagabo esőkabát lassan egy évtizedes múlttal rendelkezik, és mintegy húsz variációban készül, de a márka nem csak erről ismert. A tervezőnek van segítsége, Csőke Mónika személyében, akivel egyelőre nem készült közös fotó. A kezdetektől együtt dolgoznak. „Ez nem egy egyirányú gyártási folyamat, hanem egy közös alkotás, ahol a tervezői elgondolások és a varrási technikák együtt alakítják a terméket, amit aztán felveszel – mondja Gabi, aki maga is szokott varrni. – Szeretem minden részletét, mert akár egy jól elhelyezett tűzésben is benne lehet a szakma minden szépsége.”

 

 

 

Sokat gondolkodtam, hogy ezt leírjam-e, de végül arra jutottam, árnyalni kell a képet. Természetesen nem csak a cikkben szereplő magyar márkák átláthatók, de a mi kapacitásunk is véges. Idén 60 tervezőt tudtunk megkeresni. A másik fontos dolog: attól, hogy valaki nem mutatja meg a varrónőjét, munkatársát, még lehet átlátható márkája.

A legtöbb cikkben, a legtöbb előadáson igyekszem kiemelni, hogy nyugati adatokkal dolgozom, nyugati kampányokról mesélek, de a magyar fogyasztói szokások miatt itthon mindig más lesz a helyzet. Ugyanez igaz arra is, milyen a magyar gazdasági vagy oktatási helyzet úgy általában. Egy olyan kampány sem húzható rá egy az egyben az országra, mint a teljesen ártatlannak tűnő #whomademyclothes.

Sokan maguk készítik a termékeket, ilyenkor általában nincs is baj azzal, hogy ebből a szempontból átlátható legyen a márka. (Az alapanyag és a felhasznált holmik még mindig elég kérdést vetnek fel.) Vannak, akik a tervezést és a márkamenedzsmentet vállalják magukra, és a varrást kiszervezik, ilyenkor varrónőtől varrónőig, szabásztól szabászig járnak, mire megtalálják a megfelelő szakembert.

A kapcsolat bizalmi, a jó szakember kevés, sokan a meglévő nyolcórás munkájuk mellett fusiznak a tervezőknek, így biztosan nem tudják bevállalni a fotózást. Miért a fusizás? Egy kis márka sokszor nem tud eltartani még egy teljes embert, nem biztos, hogy a munkaadónál jól veszi ki magát, hogy a fusit reklámozza a varrónő. Ha az állam a magyar divatipart szeretné támogatni, talán érdemes lenne nemcsak nagyvonalú divateseményeket szerveznie, hanem mélyebbre ásnia.

Az is benne lehet a dologban, hogy a tervezők sokszor hét lakat alatt őrzik a varrónőiket, nehogy más többet ígérjen hasonló munkáért, és újra ők ott találják magukat a megrendelésekkel úgy, hogy nincsen, aki legyártsa.
És a legemberibb pedig talán az, hogy a varrónők, szabászok nem szoktak a szerepléshez, nem szívesen jelennek meg a fotókon, hiába dolgoznak teljesen tisztán, bejelentve az adott tervezőnél.

A cikkben szereplő tervezőknél időhiány miatt alakult úgy, hogy nem mindenki tudta elkészíteni a közös fotót, de a legtöbb tervező maga is varr vagy készít egyedi megrendelésre, így maguk is szerepelhettek a képeken.
 

____________

A cikk eredetileg a szerző, Mengyán Eszter saját blogján a http://www.holyduck.hu oldalon jelent meg.