Röviden válaszolva mondhatnánk, hogy ugyanazért, mint sporteseményt, vagy zenei és filmfesztivált.
Egy divathét ugyanúgy kiemelkedő emberi teljesítményeknek ad teret, miközben kiszolgál több kreatív iparágat. Társadalmi eseményként működik, egyedülálló komunikációs és a szponzorációk révén más ágakat is bevonó együttműködési lehetőség.
Az egyre komplexebb elvárások a történelem folyamán fokozatosan alakultak ki.
A kezdeteket Párizsra vezethetjük vissza. 1858-ban egy angol úriember, Charles Frederick Worth nyitja meg itt a szalonját. A császári megbízásra is dolgozó divattervező, akit az haute couture atyjának is tekintenek, nemcsak a korabeli ruhákat, de az egész üzletágat forradalmasította.
Ő volt az első, aki címkéket varrt a ruháira, hogy egyértelműsítse a készítőt, és ő váltotta le elsőként a bábukat is élő modellekre. A kifejezetten erre a feladatra megfizetett hölgyek hamarosan a versenypályáktól a szalonokig különböző helyeken vonultatták fel a legfrissebb kínálatot, mely vonulás - "défilés de mode" néven - lassan önálló társadalmi eseménnyé vált.
A cél egyértelmű: növeljék az értékesítést, eleven környezetben szólítsák meg az úri közönséget, bemutassák és vonzóvá tegyék a divatház kínálatát a potenciális vásárlók számára.
A couture szalonok újfajta találkozási pontként a társasági élet egyik központjává is váltak.
Az amerikai kiskereskedők - valószínűleg a párizsi szalonok eseményeiből inspirálódva – a 20. század első éveitől rendszeres áruházi bemutatókat tartottak, mely hatékony módja lett a kínálat prezentálása mellett az üzletek népszerűsítésének és a státuszuk javításának is.
Az első tényleges divathetet a világháború kényszerűsége hívta életre. New York-ban 1943. július 19-én rendezték meg, amelynek célja az volt, hogy alternatívát nyújtson a divatipari dolgozóknak – ma úgy is hívhatnánk: buyereknek -, akik addig Párizsba utaztak ruhamodellekért. A II. világháború rettenete Párizs 1943-as náci megszállása után ezt ellehetetlenítette.
A háború után Párizsnak mindent be kellett vetnie, hogy visszaszerezze központi státuszát. Fontos szerepet játszottak ebben olyan divatforradalmi események, mint a legendás DIOR show, ahonnan a New Look hódító útjára indult Carmel Snow, az első sorokban ülő újságírónő, az amerikai Harper's Bazaar főszerkesztője mondatának köszönhetően: "My dear Christian, your dresses have such a new look!".
Az újságírók jelenléte egyre fontosabbá válik.
A jó érzékű és szakavatott szemek közvetítik a nagyközönség számára az öltözködési kultúra legfrissebb aktualitásait. Ismerve egy-egy divatház jegyeit, fejlődését, hátterét, a ruhamodellek mellé bemutatják annak inspirációs hátterét, anyaghasználatát, szakmai bravúrjait is. A kollekcióról írt beszámoló teljesíti ki azt a vágyott életérzést, amitől a kreáció igazán vonzóvá, vagy akár kultikussá válik. Szakmai trendfigyelő, trendelőrejelző, sőt trendalakítókként is fontos szerepet játszanak.
Az 1945-ös párizsi újraindulás után Európa fokozatosan felzárkózott Amerika mellé, sőt. Az európai divatheteknek művészileg azóta is egyre nő a presztízse, míg az államokbeli szervezésnél sokkal inkább az eladhatóság az elsődleges szempont.
A Milánói Divathetet az Olasz Kereskedelmi Kamara (Camera Nazionale della Moda Italiana) alapította 1958-ban, a Párizsi Divathetet 1973-ban a Francia Divatszövetség (Fédération de la Haute Couture et de la Mode) szervezte tovább, a Londoni Divathetet pedig a Brit Divat Tanács (British Fashion Council) alapította 1984-ben.
Az ernyőszervezetszerűen működő intézmények alakítják azóta is a divathetek programját, melyhez a fő bemutatók csatlakoznak, miközben minden városban vannak független rendezvények és gyártók is.
A nagy négyek mellett fokozatosan alakultak a további országok és régiók divathetei, melyek különböző tematika mentén, a nemzetközi célok mellett elsősorban a helyi igényekre reagálnak.
A szponzoráció kérdéskörének, más iparágakkal való összekapcsolódásának (beauty, autó stb.) külön jelentősége van.
Egy divathét mára nemcsak gazdasági és kommunikációs szerepe okán fontos, jegyzett társadalmi esemény is: a kreatív ipar ünnepe.
A közönséggel futó bemutatók helyett egyik pillanatról a másikra digitális tartalomban, videóanyagokban kellett gondolkodni. A szükségből erény lett, látványos alkotások születtek, konkrétan új műfajok kezdtek kialakulni. Olyan digitális bemutatók és prezentációk jöttek ki, melyek az eddig megszokott, kísérletező divatfilmek stílusát is meghaladva, a klipes, művészfilmes és digitális art performanszos formákat újraértelmezve erősítették a divatmárkák kommunikációját.
A kijárási tilalmak idején, 2020-ban a nyári divathetek szinte kizárólag digitális bemutatkozást tettek lehetővé. Az őszi New York - London – Milánó - Párizs tengely résztvevői már választhattak, maradnak az online keretei között, vagy a szigorú szabályokat betartva, de mégis inkább fizikai bemutatót szerveznek. A szűkkörű eseményeket ezekben az esetekben is jól felszerelt forgatócsoport követi végig, hogy aztán mindezt a szélesebb közönség az otthona nyugalmából évezhesse, sok esetben azonnali, élő közvetítésben. A 2020-as őszi divathetek eseményeire így a fizikai és digitális szavak ötvözetéből teremtett „phygital” elnevezést kezdték el használni.
2021-től a személyesen látogatható show-k száma egyre nő.
A kreatív szakma igényli a személyes jelenlétet, a divathét célját tekintve továbbra is az egyik legfontosabb kommunikációs és társasági esemény.
A divat- és textiliparban a show események mellett nagy kereskedelmi és ipari jelentősége a kevésbé látványos, annál nagyobb üzleti jelentőségű, nemzetközi vásároknak, kiállításoknak van. Ezek a divathetektől függetlenül, de szezonalitásukban ahhoz hasonlóan kerülnek megszervezésre. Tervezők, gyártók és buyerek ezeken a nem szakmai közönség számára kevésbé ismert helyeken kötnek igazán üzleteket.
Több ilyen vásáron magyar designerként évről-évre jelen lenni nemcsak szakmai presztízs, de jelentős üzleti potenciál is.
