Először is fontos tisztázni, hogy »a legjobb« mindig szubjektív. Legyen mögötte bármekkora dokumentációval alátámasztott szempontrendszer és szakemberek lelkes hada, attól az még egy adott merítés adott eseménysorának adott hangulatában hozott döntése szerinti »legjobb« címke lesz.
E mentesítő felvezető által felvértezve fogadjátok szeretettel a hétvége beszámolójának is tekinthető legjobb listámat az idei hazai divathét felhozatalából.
A legjobb helyszín
Az idei
BCEFW nagy újítása, hogy a divathét központi programját a korábbi egy helyszínes, kifutós vonulás helyett Budapest négy különböző pontján tartották, és erre a tervezői márkák az egyedi arculatukhoz igazított prezentációs formákkal készülhettek.
A változatos kultúrizgalmakkal telített terek között volt kortárs építészeti bravúr (a Magyar Nemzeti Táncszínház épülete a Millenárison, valamint a Néprajzi Múzeum a Városliget szomszédságában) és régi korok hagyományait őrző, tiszteletteljes objektum (a Magyar Nemzeti Múzeum a Kálvin téren és az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár a Ferenciek terén).
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Legalább hat éve tervezek egy divatfotózást egy impozáns könyvtár terébe, így ezt a kombinációt vártam a legjobban, a kedvencem azonban mégsem ez lett.
Továbbra is izgalmasnak és fontosnak tartom az öltözködés és az olvasás összekapcsolását, hiszen ezzel kivételes esztétikai élményben lehet részünk. Miközben megélhetjük a két eltérő szegmens azonosságait abban, ahogy az emberi fejlődés folyamatos lenyomatát szolgáltatják, rácsodálkozhatunk, hogy
mindkettő termel kincset és szemetet is, és ezzel nemcsak fontos kulturális, de társadalmi üzenetközvetítői is az emberiségnek.
A csípős februári hidegben ragyogó nap kortes munkájának köszönhetően azonban nálam egyértelműen az új építésű, nagy ablakos terek nyertek.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Szoros volt a verseny a Táncszínház és a Néprajzi Múzeum épülete között.
A Táncszínház előterében a kinti szúrós hideget feledtetve melengette a lelkünket az üvegfalakon bevilágító, délelőtti napfény; a Néprajzi Múzeum felső szintű, teraszos, semleges terében ennél is elképesztőbb energiával hatott ránk a nagy betűs FASHION.
Fotó: Joon Kim, @joon_filmlab
A legkedvesebb koreográfia
Az, hogy a modellek négy különböző helyszínre húsz eltérő koreográfiát sajátítottak el, önmagában akkora teljesítmény, hogy a legjobb modell díját ezúttal mindenkinek megítélem.
Feltételezhetően sok volt az improvizáció is, amiért még nagyobb elismerés illeti a fiatal csapatot.
A lépcsős menetek – tudjuk – hogy a legveszélyesebb kategóriába tartoznak, különösen amikor végtelen hosszú ruhákban és ismeretlen, magassarkú cipőkben kell lejteni a fokokat; ebben is bővelkedett a divathét.
Fotó: Joon Kim, @joon_filmlab
A Táncszínház lépcsősorának akrobatikáját a DAIGE sztárvendége, Egyed Bea táncművész maxolta ki, de ő sem tudott olyan botladozó izgalmi mozdulatokat kreálni, mint a valóság az ELTE Egyetemi Könyvtár épületének keskeny, fémes, csigalépcsőin.
A modelleket szerepükből kimozgató, lélekvalóságot éltető kategóriámban a nyertes a TOMCSANYI Székfoglalós játéka lett.
Csak nézzétek meg ezeket az arcokat!
Fotó: Joon Kim, @joon_filmlab
Mekkora ötlet már a modelleket, akiket egész szerepkörük az arctalan arcoskodásra nevel, kimozdítani ebből a szakmai komfortzónából és versengésre küldeni. Mert a TOMCSANYI székfoglaló játéka igazi versennyé vált, ahogy a megálló zenére széket foglaló lányok elkezdtek ténylegesen „küzdeni”. A játék energiája nemcsak őket billentette ki a modell szerepkörből, minket is vitt a hangulat magával: full random olasz vendégekkel álltam bele a fogadásba, hogy kit tippelünk győztesnek.
Minden egyes fordulóval egy lány szék nélkül maradt, és ekkor egy széket magához véve kiment a körből és leült a nézők közé.
Fotó: Joon Kim, @joon_filmlab
A végére két lány maradt, pont az a kettő, akit az olasz kollégával nyertesnek tippeltünk, ő az egyiket, én a másikat, majd a zene leállításakor a két lány egyszerre ült le az utolsó székre. Így bár egyikünk sem nyerte meg a menet közben tétnek kijelölt száz eurót, mindannyian gazdagabbak lettünk egy közös élménnyel és új barátságokkal.
A legmeglepőbb vendég
Szeretem, amikor fashion-be kívülről érkező emberek mutatják meg, hogy ebbe a közegbe ki és be lehet járni, és bizony az öltözködéshez mindenkinek köze van.
Annak a leginkább, aki tagadja.
Említettem már a DAIGE meglepetés vendégét, aki a lépcsőkön játszva, bukdácsolást mímelő, táncoló fashion performansz jelleggel öltötte magára a ruhákat.
Szót érdemel az
ARTISTA egyetlen fiú modellje is, aki a vetkőztető, öltöztető szerepében a tervezőtrió változatosan viselhető öltözékeinek bravúrjait mutatta be magán és a modelleken. Majd a márka a nevére utalva cirkuszi mutatványokba illő játékkal is meglepte a szombat estére enyhén már fáradó közönséget.
Fotó: The Sparkle Content
Az
Elysian gyönyörű társastánccal vezette fel a márka légies öltözékeit bemutató történetet.
Fotó: The Sparkle Content
A
legnagyobb sztár palettát a divathetet záró
SentimentsCouture show-ja vonultatta fel: zenészeket, éneseket, ismert színésznőket (Kopek Janka, Szamosi Zsófia, Gubik Petra, Edvi Henrietta) és a divatház ikonikus modelljét, Mészáros Zitát.
Kopek Jankafotó: The Sparkle Content
A legmegdöbbentőbb pillanatot az
ABODI okozta: amikor a Magyar Nemzeti Múzeumba varázsolt, székely hangulatú, szalmabálás, UNISUS mitológiával kevert hangulatában egyszercsak megmozdult egy szalmabáb, sokunkban megállt az ütő. Az erdélyi télbúcsúztató, farsangi népszokások megidézésével az alkotó újra családja szülőföldje felé tiszteleg, a hagyományőrzés fontosságát az ultramodern fashion lehetőségeivel keverve.
Fotó: The Sparkle Content
A
legnagyobb meglepetést
Merő Péterék hozták, akik annyira biztosra akartak menni, hogy a budoir-os, partyra készülődős hangulathoz két sztárvendéggel is készültek.
Ráskó Eszter hatalmas tüll ruhájában fantasztikus jelenléttel hozta a
stand up comedység és a kiöltözés kontrasztos egyvelegét, de még őt is felülmúlta a rúdtáncos megjelenése. Az enyhén szentségtörő, de a Nemzeti Múzeum terében mindenképpen szokatlan, ezért izgalmas fricskának is tekinthető performansz egyből felébresztette a fáradó, szendergő közönséget.
Lépcsők ide vagy oda, a legkockázatosabb kategóriát is a táncos hölgynek adnám. Amikor ugyanis latexfényű catwoman öltözékében a platform csizmával felpattant az ideiglenesen elhelyezett, alul is alig rögzített rúdra, az akkora kilengéssel mozgott előre-hátra, mint egy luficérna a könnyű szélben. A táncost azonban ez cseppet sem zavarta meg. Végtelen profizmusa úgy vitt magával, hogy kimerültségünkből új életre ébredve sikongattunk a közönség soraiban.
A legszebb kabát
Külön fogok írni a kollekciókról és az egyes darabokról, de itt történt egy olyan szerelembe esés, ami mellett nem mehetek el szó nélkül.
Őszi-téli kollekciókról lévén szó, voltak kabátok szép számban, és a magyar tervezők kifejezetten híresek lehetnének a kabátjaikról, annyira jó és egyedi az, amit csinálnak.
Az
ARTISTA képzőművészeti ihletéssel megalkotott, sokoldalúan hordható artisztikus darabjai, a CUKOVY magas szintre fejlesztett tollkabát élménymunkái, a
Katti Zoób klasszikus vonalvezetései mind ultra vágyott tárgyai lehetnek a női gardróboknak.
Kerényi Virág látványcsodáihoz egyből a táskákat is kérnénk.
Az első szerelem azonban
Abodi Dóra tükrös kabátjai lettek.
Mennyire zseniális már a népi tükrös motívumokat, saját, foltban varrott bőrkabátjaival ötvözni!
Friss fashion barátnőm, Gordana új életcélt is megfogalmazott magának azzal, hogy egy ilyen kabátra kezdjen gyűjteni.
Fotó: The Sparkle Content
Nálam ugyanakkor a másnapi RAD DUET öltözéksora mindent felülírt, akiknek ebbe a kabátjába teljesen belevesztem.
Fotó: The Sparkle Content
Idézet a lengyel márka
Instagram oldaláról:
„Itt egy fóliával laminált borsózöld bársonykabátot mutatunk be, amelyet az Irena üveggyár kristályai által inspirált minták díszítenek. A virágszirmokra emlékeztető részekre osztott kabát szegélyezett szélekkel készült, bőrműves szemekkel perforált, és viaszos zsinórral összekötött. A kabát és a szemüveg szerkezete az imádott 70-es éveinkre utal.”
A szerelmet nem szokás magyarázni, de mivel jelen esetben nem is vakságról van szó, hadd mentesítsem magam lengyel gyökereimmel és érveljek hetvenes évekbeli születésemmel, hogy
ez a kabát én vagyok.
______
Fotók:
MTI/Balogh Zoltán
Joon Kim, @joon_filmlab
HFDA/The Sparkle Content
